Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1935
75 a különböző tárgyaknál irányítóul meg is adnák, és ezzel segítségére lennének a tanárnak abban, hogy összefoglalási tervezetét a módszeres jelentések analógiájára az ismétlések megkezdése előtt céltudatosan és biztosan elkészíthesse, akkor inkább volna remélhető az Utasítások azon óhajának teljesülése, hogy „a tanuló tanúságot tegyen nemcsak a végzett anyagban való jártasságáról, hanem az anyag fel- használásában való önállóságáról is“. A több munkát, amelyet ez az eljárás a tanárra ró, tanítványai okos és hasznos tudásának öröme fizeti meg. Az összefoglalásokat mi a jó munkát nagyon megnehezítő szűkre szabott idő alatt is cél- és tervszerű elrendezésben ezen elvek szerint iparhodíunk megtartani. Vizsgálat — a javítón és különbözeim kívül — kétféle volt intézetünkben : érettségi és magánvizsgálat. Ezeket a megfelelő Utasítások szerint végeztük el, s róluk az „Ugymeneí“-ben emlékeztünk, illetőleg az érettségi vizsgálatról külön fejezetben (VII.) számolunk be. 4. Vallás-erkölcsi nevelés és a nemzeti érzés ápolása. Az új és modern pedagógiai áramlatok mind a vallásosság jegyében állanak, bármilyen bölcseleti alapról indulnak is el. Mintha a Szentlélek új viharai szántanák végig az életet: napjaink szakítottak a közelmúlt iníellekíualisfa jelszavával, a kizárólagos tudás-vággyal, s valami áfneme- sedett, spirituális élefigényléssel állítják fel az új követelményt: „legyőzni magunkat, hogy eszközei lehessünk az isteni tervnek a világ és embertársaink szolgálatában“. (Domokos—Blaskovich, Az alkotó munka az új iskolában. 1934.) Ennek az eszményi életnek a vágya tagadhatatlanul korunk újabb szellemi áramlataiból fakad, melyek a modern gondolkodás egyik legnagyobb jelenségével, a bölcselő Kierkegaarddal a heroizmust igénylik, s a félkereszténység mellett a valódi, hősies kereszténységet keresik. A századvég embere belefáradt a pozitívizmusba és materializmusba, s fellángolt lelkében a metafizikai nyugtalanság emésztő vihara, mely a világháború óta számos vonatkozásban formálta át szellemibbé és lelkibbé az európai élet arculatát. Ezek az igények törtek be az iskolába és elfogadtatták vele az új programmot: a vallás-erkölcsös nevelés kötelességét. Legyünk igazságosak: az iskola, s különösen a szerzetes-iskola, sohasem feledkezett meg nevelő-kötelességéről, csak néha túlhangsúlyozta a maga oktató hivatását, s ilyenkor elhalványult benne nevelői feladatának tudata. Most azonban épen ennek a nevelői feladatnak a megvalósításáért küzd az új magyar iskolareform is. Észre kell vennünk, hogy az iskola a legkritikusabb időben ébredt rá nevelő-hivatására. A gyermek vallás-erkölcsi egyéniségének kialakulása ugyanis elsősorban a környezethatásoktól függ. Már pedig a modern élet-miliőben felnövekedő ifjúság igen jelentékeny része nem kap döntő vallásos hatásokat s irányításokat a környezettől, amelyben él: sem a társadalomtól, sem a családtól. Nem szólunk most vallásellenességről,
