Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1935
67 azonos ez a felfogás a mi törekvéseinkkel és szempontjainkkal s a testi nevelésről vallott felfogásunkkal. Szeretnék hinni, hogy az egészséges, fejlett és szép emberi testért való küzdelem és a fest fokozott gondozása és erősítése ma már nemcsak jelszó, hanem a modern nevelésnek egyik tényleges eredménye. Napjaink célkitűzései a testi nevelés terén a 19. századba nyúlnak vissza. A századvég természettudományos gondolkodásmódja fellázadt az ifjúság egyoldalú, csak a szellemieket hangsúlyozó nevelése ellen. Szobanövények nem állják az élet kopár hegyormainak zuzmarás viharait, s ezért lett programm a testileg is erős ember. S mi megvalljuk, hogy ez az erős ember előttünk nemcsak nemzetegészségügyi, honvédelmi és gazdaságpolitikai szempontból rokonszenves, hanem elsősorban keresztény világnézetünk szempontjából. Mi a testben és egészségben az Isten ajándékát szeretjük, és valljuk, hogy az „erős és egészséges gyermek“ felnevelése az Isten szándékainak is egyike, egy nagy darab pozitív kereszténység. És el kell ismernünk, hogy a testnevelésben a világháború után megerősödött az az irány, mely a festi nevelés szellemi és erkölcsi értékeit keresi. A fegyelem és önuralom, bajfársiasság, a közös célokért vállalt felelősség érzete, az önmegfagadás, lemondás, önfeláldozás, nemes érvényesülés erkölcsi erői és a kiegyensúlyozott fest szép mozgásaiból kiragyogó lélek üde derűje azok az értékek, melyeket a jellemképzésen fáradozó nevelés kaphat eredményként a testgyakorlástól és sporttól. De amily örömmel állapítjuk ezt meg, ép oly aggodalommal szemléljük azokat a nap-nap után elénk táruló visszásságokat, melyek a testnek egy más értékeléséből származtak az utóbbi évek során. Ez az irányzat a sportot öncélnak tekinti, s a testi erőt és ügyességet fölébe helyezi az erkölcsi és szellemi javaknak. A testkultúra ilyen értelmezése alapján igen sokszor gladiátoroknak osztja korunk a népszerűség s jólét elismerését, és felfogásának a középiskolák ifjúsága körében is talál utat. Ez a felfogás még a tanulók közül is sokakat arra ösztönöz, hogy rekord-teljesítményekre törekedjenek, s elfelejteti velük minden sportolás igazi célját is: a testi erőnek minél gazdaságosabb, minél szebb, szinte játékosan könnyed megnyilatkozását. (R. W. Schulte, Eignungs- und Leistungsprüfung im Sport. 1925.). A következmények pedig nem ritkán az egészség kárára, sőt a szellemi és lelki érdeklődés hanyatlására vezetnek, hiszen a szertelen sportolás szükségképen a quantitativ festi értékek egyoldalú túlhangsúlyozására vezet. S csak sajnálni lehet, hogy az akaratnak mily értékes, hősi erőfeszítéseit vonja el az ily túlzás eszményibb s magasabb kulfúr-célok megmunkálásától. Épen azért a mi ideálunk a fest és szellem harmóniája. S mert nem kétséges előttünk, mily hatásos eszköze a helyesen értelmezett 5*
