Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1935
BÄKSÄ KRISTÓF 1894-1935. Tudtuk, hogy beteg szíve már nem találhat teljes gyógyulást. Mégis vele együtt reménykedtünk, hogyha betegsége ki is állítja a munkások sorából, enyhülést találva a pihenésben, megmarad még számunkra mint jó testvér és, sokaknak, mint meleg szeretettel együttérző jóbaráf. A Gondviselés azonban úgy akarta, hogy tanári hivatásának szinte áldozata legyen. Két évet könyörgötf még a tanári pályából, mert a rábízottakaf, kedves osztályát, maga szerette volna a középiskolából az életbe átvezetni. Az egyik évet többször gyöngélkedve, majdnem teljesen kitölti, mikor az iskolaév befejezte előtt betegsége súlyosan megtámadja. Maga is belátja már, hogy a tanári pályától búcsúznia kell, talán véglegesen is, és lemondással diktálja be az évvégi osztályzatot. Balatonfüreden keresné ismét az enyhülést, ha már a teljes gyógyulás nem is adatik meg. A kór azonban már sokkal előrehaladottabb, s 1935. július 13-án, szenfáldozásra készülve, beteg szíve örökre elcsendesedik. Zircen temették el, honnét a szerzetes- tanári pályára elindult. Sírja magába zárta egy megtört édesanya támaszát és büszkeségét; a munkás tanárt, aki munkájának gyümölcsét a földön már nem élvezhette, és sokaknak nemesen érző jóbarátját. Rendi munkásságát Előszálláson kezdte, mint segédlelkész. Közvetlenségével megszerettette magát, mindenkivel tudott jó szót váltani. Közelről megismeri és megszereti az egyszerű embereket s ezek élete végéig közelebb állanak szívéhez. 1922. őszén, mint tanár, Egerbe kerül, s tanári munkásságának mind a 13 évét az egri gimnáziumnak adja. Egyéniségének sokoldalúságát különböző intézeti megbízatásokban mutatta meg. Volt cserkész- tiszt, az Eucharisztikus Szövetség vezetője, rendezte az intézeti tanulmányi kirándulásokat, az ifjúság mozilátogatásait, buzgólkodott mint az ifjúsági könyvtár őre és a Segítő Egyesület elnöke. Pontosság és rendszeretet jellemezték munkájában. Tanítványaival szemben való viszonyát a közvetlenség és jószívűség jellemezték. Ez a jószívűség sok esetben lágyságig menő jóság lett. A szeretefet nem nélkülöző szigor s az erősebb elbírálás eszkö-
