Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1935
kir. csendőrezredes (Budapest), Sárffy Kálmán vasgyári főpénztáros (Ózd), Turkovich Emil ny. járásbíró, ügyvéd (Tiszafüred), Vargha Damján dr. egyetemi tanár (Pécs), Várhelyi Sándor ny. kir. törvény- széki bíró (Eger). Erről a találkozóról, mint diákcsaládi eseményről, beszámolónkban is megemlékeztünk. S mert a közgyűlés, ahol e beszámoló elhangzott, nagyon helyesen azt ítélte, hogy szeretett elnökünk legsajátosabb érzéstől áthatott szavaival is öregdiák-családja közérzését nyilvánította az Alma Maternek, köszöntő és hálás szerefefet sugárzó beszédét a közgyűlés határozatából megörökítjük: „Nem hiába mondják, hogy a virág beszél, mert ezek a kedves virágok, amelyeket egykori tanintézetünk mostani kis diákjai nyújtanak nekünk, a viharvert öreg diákelődöknek, ó, mennyi sok szépet, mennyi érdekeset mondanak, szinte belemuzsikálnak a lelkűnkbe! Elmondják, hogy most, 40 év múltán is, milyen otthonias, meleg szíves- látás ölel át minket e tisztes falak között, amelyek ezernyi szép emlékeinknek hűséges őrzői. Hiszen ezek az életgondokkal átbarázdált arcok épen olyan üdén nyíló bimbók voltak egykor, mint most a ti rózsás arcotok, Kedves Ifjak. Minden, amit ebben a nagy házban örömkönnyes szemmel látunk, a mi legszebb, legszínesebb életszakunknak a visszatükrözője. Amint ti boldogok és hálásak lesztek azért, hogy hosszú évek szorgalmas munkája után, kezetekben az intelligens életsor kenyérjegyével, az érettségi bizonyítvánnyal, indulhattok majd el az életbe, úgy boldogsággal és hálával volt és van tele a mi lelkünk is, hogy épen ebben az intézetben nyerhettük meg az élet szellemi útravalóját, sőt azonfelül még egy nem akárhol található, nagyértékű kincset: a katolikus iskolának életirányító szellemét. Igen, mi nemcsak a szerzett ismeretekért, nemcsak a velünk való temérdek törődésért, bajlódásért vagyunk felette hálásak a mi szeretve tisztelt volt tanárainknak, — azoknak is, akik az örökkévalóságba költöztek azóta, azoknak is, akiket életünnepünk e boldog órájában szemtől szembe tisztelhetünk, — hanem főkép azért, mert itt bármilyen ismeret közlésének a szelleme, és jó tanárainknak fennkölfebb erkölcsi elvek szerint elrendezett életpéldája, napról-napra szorosabb kötelékekkel fűzött bennünket mindenek legfőbb tanítómesteréhez, az Űr Jézushoz, s így a diadalmas keresztény katolikus világnézet lett az a levegőnk, amelyben 40 év óta élünk, mozgunk és vagyunk, és amelynek minél tökéletesebb érvényesülése éltünk fogytáig legfőbb törekvésünk. Méltóságos és Főtisztelendő Főigazgató Úr! Ki sem mondhatjuk, mennyire büszkék vagyunk mi Rád, aki akkor, régen az osztályunk élén jeleskedtél, most meg a mi kedves Alma Materünk élén vagy ennek a Krisztusi világnézetnek vezérharcosa. Rád tekintő boldog, — 49 -*■ 4
