Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1935
47 ifjúságnak, legyen szabad őt innen is kérni, hogy beszédét adja át az intézet igazgatójának az Értesítőben közzétételre. A 25 éves találkozók nagy csoportjáról örömmel állapítjuk meg, hogy immár mindnyájan szépen elhelyezkedtek, közülük többen jelentős pozíciót töltenek be, s az arra hivatottak családi fészket is raktak. A megjelentek beszámolója és hangulata az Alma Materben a megelégedettség örömét fakasztotta. Nagy érdeklődéssel néztünk a 10 évesek elé. Ezt az érdeklődést nemcsak az iskolatestvéri viszony magyarázza, de jobban a közállapotok ismeretéből származó kétség, vájjon közülük hánynak sikerült a megszerzett diplomával kenyérhez jutni. Tizenheten jelentek meg, s ezek az Alma Mater nagy örömére s a mi tetszésünkre is, immár révbe értek. Ezt a többiről is szeretnénk tudni. A magunk lelkének felderítésére baráti vacsorát, a társadalom óhajára s a vele való kapcsolatunk tágítására nagyobbszabású családi estét rendeztünk. Ez kedveltsé- gével a farsangi naptárnak immár állandó eseményévé kezd lenni, s a legjobb alkalomnak bizonyult az öregek és fiatalok lelkének összeérésére. Végezetül Szövetségünk karitatív tevékenységét ismertetjük. — Segítettünk lakás- és kosztpénzzel, tandíjjal és vizsgadíjjal anyagiakban hiányt szenvedő fiataljainkon. 12-en kaptak becsületkölcsönt tandíjra, vizsga- és szigorlati költségekre 911 pengő összegben; 3 főiskolást segélyeztünk 213 pengő 80 fillérrel; 400 pengőt küldtünk a Horíhy-kollégiumnak a nyújtott lakás és reggeli díjában, 1 középiskolai tanulót 60 pengő segélyben, 4 érettségizettet pedig 160 pengő jutalomban részesítettünk. Mindez a 145 pengő központi hozzájárulással együtt 1909 pengő 80 fillért tesz ki. Hangsúlyozzuk, hogy bármi címen adtunk, azt mindig a becsütefkölcsön bizalmával és reményével tettük, vagyis ez összegeket visszavárjuk a jótéteményben részesítettektől, nem azért, hogy tőkét gyüjtsiink valami szép és maradandó jóléti intézmény céljára, hanem hogy most, a szükség idején, másokat is, többeket is segíthessünk, mert sokan, nagyon sokan vannak segítséget kérők és segítségre szorulók. Éppen ezért csak tartogatjuk jobb időkre — ha lesznek ilyenek — nagyobbat és maradandóbbat alkotni akarásunkat. Most csak azt halljuk, hogy „bis dat, qui cito dat.“ Ezt azonban hallják meg a segélyezettek közül azok is, akik már jövedelmet nyújtó állásba jutottak. Nem várjuk a kölcsön visszatérítését egyszerre, még csak részleteket sem állapítunk meg, de a vett jótett helyébe a jót: a visszatérítés szándékának legalább is időnként némi bizonyítékát várjuk. Kell várnunk, mert bízunk segélyben részesült fiataljaink becsületében; és féltjük a magunk becsületét tagfársaink azon jogos kívánságával szemben, hogy a nekünk adott s reánk bízott javakkal az osztogatásnál ne könnyelműen, hanem becsületesen sáfárkodjunk. Ezt az igyekezetünket csak ők, a jótéteményben részesültek igazolhatják. Rendszerinti jövedelmi forrásunk kettő van: a tagdíjak és Szövetségünk fővédnökének, Werner Adolf dr. zirci apátúrnak, immár évről-évre ismétlődő az a kegyes rendelkezése, hogy az iskolai díjakból 1000 pengő a Ciszterci Diákszövetséget illesse. Öméltóságának ezen nagy támogatásáért, aztán a tagok közül mindazoknak, akik az évi tagsági díjat (4 P) szívesen megfizetik, s különösebben azoknak is, akik ezen felül is juttatnak hozzánk adományokat, amikről a pénztáros fog részletesen számot adni, hálás köszönetünket fejezzük ki. De köszönünk minden egyéb jót és szeretetet mindazoknak, akik Szövetségünk életében tevékenyen vagy érdeklődéssel résztvettek s így segítettek abban, hogy Szövetségünk nemes céljait valóraváltsa.“ Találkozóra a múlt évi Értesítő lezárása után két évfolyam jött meg. Június 9-én a 20 évesek (1915—1935.) látogatták meg az Alma Matert. Résztvevők: Bánhegyi László Ganz-gyári főmérnök (Budapest), Beznák László m. kir. főhadnagy (Szentendre), Bérezés Raj'mund dr.
