Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1935
42 hiszen az okosan tanulnivágyásnak a buzogása csak öröm volna. Sajnos azonban arról kell meggyőződnünk, hogy az új rétegű szülők nagyobb része az iskolától csak bizonyítványt akar, a nemzettől pedig ennek birtokában kenyeret adó állást követel. S ez baj az iskola szempontjából és veszedelem a nemzeti életre. Az iskola — gimnáziumról van szó! — a nagy tömegekkel nem tudja igazi célját szolgálni, s a cél érdekében nem tud kedve szerint a nagyobb szellemi elmélyítés és kiképzés művészetével dolgozni. A tanár energiájának teljes kifejtésével és a cselekvőkészség áldozatos megfeszítésével diákjainál általában megfelelőre vagy talán még jóra is kihozhatja az eredményt, de ez csak tömegtanításban, tehát relatíve megfelelő vagy jó; nem ilyen azonban a gimnázium eredeti hivatása szempontjából. Hiszen ez az iskola nem arra van rendelve, hogy benne a lelki erőtlenek vegetáljanak, vagy csak átlagos képességeket termeljenek, hanem hogy benne, mint az igazi tehetségek küzdőterén, a magasabb szellemi életre hivatottak nem mesterembermunkával, hanem művészi irányítás mellett önerejükből csúcsteljesítményig is emelkedjenek; s hogy majdan egyetemi és főiskolai szakképzettséggel az állami élet katonáinak vezérkarába jussanak. Ennek ma csak inkább kivételesen, mint rendszeresen örülhetünk, egyrészt azért, mert az iskola kénytelen diluált ismeretanyaggal táplálni növendékeit, másrészt mert a tömegtanításban nem tudja nyújtani az igazi tehetség kifejlődésének lehetőségét. Veszteség lehet ez a tudomány önértéke szempontjából és — gyakorlati irányban továbbnézve — határozottan kár a nemzeti lét igénylése tekintetében, ha vezető élre csak iskolavégzeftség jogán és illetéktelen befolyás segítségével átlagemberek, vagy bőség hiányában nem hivatottak és vártak jutnak. Az iskolai bizonyítvány jogán kenyérkövetelésnek szociális kínját és veszedelmét nem tárgyaljuk, mert mindnyájan ismerjük vagy érezzük. Végül még egy kérdés: van-e a bajra orvosság? Az iskola szempontjából is, a szülők igénylése szerint is volna egy: az osztályok párhuzamosítása. Az ok és cél tekintetében azonban iskola és társadalom nem ért egyet. Mi, iskola, óhajtjuk a párhuzamosítást, azonban csak a fentebb ismertetett pedagógiai érdekben. Amiért a szülő kívánja, hogy íágabb kapun léphessen be az intézetbe, azt a gimnáziumnak ugyancsak fentebb vázolt hivatása érdekében a leghatározottabban ellenezzük. Ebből a célból párhuzamosításra helyileg nincs is szükség, mert Egerben — a nm. VKM. megállapítása szerint is — nincs iskolahiány; csak aránytalan elosztódás van a két gimnázium között. S ha a Ciszterci Rend nyit majd párhuzamos osztályokat, mert ezzel a gondolattal foglalkozik, ezt nem az iskola felé tódulok igénylésére, hanem pedagógiai érdekből fogja tenni. Ez a baj különben, mint mondottuk, nem helyi baj. A közép
