Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1935

35

öntevékeny kutatás, keresés és önálló feldolgozásmód kétségtelenül azt eredményezné, hogy a tanulók mindama ismereteknek csak igen kis töredékét vehetnék birtokukba és ez a töredék is jobbára csak a jelen kultúrjavakra szorítkoznék. Hogy a tanuló mivel kívánna foglalkozni önállóan és behatóan, azt egyéni érdeklődése szabná meg, az ily érdeklődés pedig természetszerűleg egyoldalú és mindenféle múló jelszavaktól befolyásolt. Ami a tanulót pillanatnyilag nem érdekli, amit közlés és magyarázat nélkül még értékelni sem tud, az egyszerűen figyelmen kívül maradna. így történt meg egyes német kísérleti iskolákban, amelyek az önálló munka elvét megalkuvás nélkül valósították meg, hogy az érettségizők behatóan foglalkoztak a modern írókkal és gondolkozókkal, de egy sort sem olvastak Goethétől vagy Schillertől, és tudomást sem vettek a klasszikus világ kultúrájáról. És itt van a munkáltató módszer túlhajtásának nagy veszélye a középiskolában: nem remélhető tőle a maradandó és alapvető kulfúrjavak továbbjuítatása az új generációk leikébe, mert mindazt, ami nem időszerű és nem modern, könnyen tudomásul sem veszi, vagy tudatosan elhárítja magától.

Aztán azt is feledi a túlzó irány, hogy a mi adott magyar viszonyaink között már az egy osztályba járó tanulók nagy száma is lehetetlenné teszi az ideális értelemben vett öntevékenységet; s hogy vannak ismereíterülefek (történelmi tények megállapítása, geológiai viszonyok, statisztikai adatok, matematikai számolások alapelvei stb., stb.), amelyeken a gyermek önerejéből mozdulni sem tudna, öntevékenységgel semmire sem menne, mert az ilyen tudáselemek megszerzésének lehetséges módja nem a heurisztika, hanem az appercepció. S végül a csak cselekedtetni akarók kizárólagos buzgóságukban — úgy látszik — nem érzik a különbséget az emlékezetszerű, meg nem értett kényszer-befogadása és a megértett, élményesített, sajátunkká átdolgozásra alkalmas elfogadása között. A műveltség kizárja a meg nem értett ismeretek élettelen, emlékezetszerű felhalmozását a lélekben, de nem a közlés útján megértett, a lélekben továbbélő s termelőképessé vált kultúrjavak elsajátítását.

A fentebbiek megértéssel fogadása után — gondolva az Utasítások nagyon haladó irányára — nyugodjunk csak meg. Az ügy szépen fejlődik és — ami a legfontosabb — biztosan.

Kürti Menyhért dr.

3*