Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1935
29 való alkalmazkodásban, az osztályfőnökhöz való közvetetlenebb, melegebb viszonyban és a tanulóknak egymás iránt finomabb viselkedésében. Bizonyára befolytak a munka sikerére is, mert a célszerű napirend megállapítása, a helyes tanulásra szoktatás, a házi feladatok gazdaságos elvégzésére oktatás, amelyek mind szóba kerültek az osztályfőnöki órákon, sokban segítették a tanulókat a jobb és könnyebb munkára. — Az osztályfőnökre sem eredménytelenül mentek el ezek az órák. Először is jótevőén ők is érezték a melegebb, közvetetlenebb viszonyt; a gyermekek nemcsak a bíráló tanárt, hanem a nevelő atyát tekintették bennük; viszont az osztályfőnökök a meghitten megnyílt gyermeki lelkekben olyanokat is megláttak, amiket egyéb órák saját célszerűségük miatt felszínre jutni nem engedtek, sőt a gyermeki megnyilatkozások elvezették őket abba a családi körbe és környezetbe is, amelyben a gyermek jól vagy rosszul él. — Végül a szülők sem maradtak ki ez órák áramhatásából. A szülői megnyilatkozások, amelyek ez órák tudomásulvételéről, dicséretéről s becséről szóltak, és nem egy témáról tanár és szülő között eszmecserére adtak alkalmat, ezt látszanak bizonyítani. 2. Lélekképzés és jellemnevelés a tanításban. Az új középiskola célkitűzésében a vallásos alapon erkölcsös állampolgár a nevelési eszmény, tehát olyan hitből élő erkölcsös magyar ember, aki testével, leikével, kiművelt értelmével, megnemesült érzelmével s vallás-erkölcsi elveknek megfelelő akaratával nemzeti együttesben tudja a nemzet céljait szolgálni. Az osztályfőnöki óráknak egyenesen e cél munká- lása nyitott helyet a középiskolai tantervben is azzal a természetes határozottsággal, hogy a rajta végzett „nevelőmunka teljes összhangban legyen a vallás keretében folyó erkölcsnevelő munkával“. (A gimn. és leánygimn. I. oszt. tanterve, bev.). Ámde, ha ez az óra s a hit- és erkölcsfani órák a legteljesebb eredménnyel járnának is, a középiskola a lélekképzés és jellemnevelés terén csak egyoldalú és részletmunkát végezne, ha amaz órák munkateljesítményével beérné. Az új Tanterv nem egyedül ezen óráktól várja az ember lelki formálását, hanem az „egész középiskola okfafó munkájának elsődleges, primárius feladatává tette a nevelést,“ ami annyit jelent, hogy minden fanárnak harmonikusan részt kell vennie a lelkek művelésével nemzefépítő munkában. A törvény első §-ában kijelentett ez a parancs nem szép frázis csak, nem is maradhat ilyenül, mert a törvényt alkotó miniszter a törvény tárgyalása folyamán ismételten vallomást tett abban az irányban, „hogy a nemzetépítő munkát léleképítő munkával kell összekapcsolni és aki a nemzeti balsorsban a biztos jövő alapjait kívánja lerakni, annak a nemzetet Istenhez és az Istentől ihletett erkölcshöz kell visszavezetnie“. S hogy a miniszter úrnak ez a nevelési elgondolása mennyire a meggyőződés mélyéből nőtt ki, mutatja az a követ
