Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1935
15 Az erő. A mozgásban lévő test szemlélete önként felvet előttünk egy kérdést: miért mozog a test? Önkéntelenül kérdezzük: ki, vagy mi indította meg? A fizika az élettelen anyag változásaival foglalkozik ; a holt anyag pedig önmagát mozgatni nem tudja. Épen ebben különbözik az élő szervezettől, melynek életét az öntevékenység árulja el. A földre helyezett kő önmagától nem tud megmozdulni, ugyanígy az elhajított test mozgása folyamán nem tud megállni, csak akkor, ha valami más ok megállítja. Ne tévesszen meg bennünket az, hogy pl. az óra rugója nemcsak az óraszerkezetet mozgatja, hanem maga is mozog. Ez csak első pillanatra látszik ellenvetésnek; ha azonban megfontoljuk, hogy a rugót előbb fel kellett húzni, amit ugyancsak mozgás útján értünk el, akkor az esetleges ellenvetés nem állja meg a helyét. Menjünk egy lépéssel tovább ! A holt anyag nemcsak önmagától mozgásba jönni, a mozgásban lévő önmagától megállani nem tud, hanem mozgása folyamán mozgási állapotán sem tud változtatni. így az elhajított test mozgása mindig egy síkban folyik le, amelytől elférni nem tud; a leejtett kő kénytelen függőleges, egyenes pályát leírni, esés közben nem tud ezen mozgásán változtatni. A mozgási állapot megváltozásából tehát a testen kívül álló okra kell következtetnünk, miként a hamispénzről, vagy a betörésből a tettesre következtetünk. Mégis a két eset között nagy a különbség. Az utóbbinál ugyanis egyes jelekből legtöbb esetben meg lehet találni a tettest, míg a mozgási állapot változását előidéző okot sohasem lehet megtalálni azon egyszerű oknál fogva, mert nem esik érzékszerveink alá. A mozgási állapot változásának okát külön névvel jelöljük és erőnek nevezzük. Az erőt nem lehet megmutatni, mert nem érzékelhető, hanem elvont fogalom, miként a sebesség és a gyorsulás. Elvont fogalmaknál mindig az okozatból következtetünk vissza az okra. Az író műveiből igyekszünk következtetést vonni az író egyéniségére, jellemére, szellemi képességére stb. Ugyanígy vagyunk az erővel is. Az erőnek mint oknak okozata a test, a tömeg mozgása. A tömeg mozgásából következtetünk az erőre, annak nagyságára. Saját tapasztalunk igazolja, hogy kétszer akkora tömeg mozgatásához kétszer akkora erőre van szükség. Az erő tehát egyenes arányban van a mozgatott tömeggel. A mozgási állapot változása sebességváltozást jelent, mert mozgás közben nem a tömeg, hanem a sebesség változik. Az időegység alatt történő sebességváltozás mértéke a gyorsulás. Mivel a sebességváltozást, illetőleg a gyorsulást az erő idézi elő, az erőnek ebből a hatásából szintén következtethetünk az erő nagyságára. Ha egy testet (golyót) mozgásba hozunk pl. egy spirális rúgóval, akkor annak a lökés pillanatában sebességet adunk; kétszer, háromszor akkora sebesség előállítására két, három egyforma spirális rúgóra van szükségünk. A rúgok kipattanásuk alkalmával mint erők sebességváltozást, azaz gyorsulást idéztek elő.
