Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1934
49 itt is beszámoló azok részére, akik a Szövetség iránt érdeklődnek: „Ezt a beszámolót is, mint az előzőt, a szeretet írja s adja kezetekbe, Kedves Öregdiáktestvérek. Az aztán mindegy a krónikát író szeretetnek, hogy a fájdalom vagy öröm rez- dül-e meg a szív húrjain ; hiszen a fájdalom is lehet kedves, ha a lélek kegyeletlerovásban és édes emlékezésben könnyebbül és nyugszik meg. Szép életeknek, értékes életeknek szemlélete a sírok tövében az egyéni barátnak is, az Alma Maternek is felszárítja könnyeit, ha az isteni örök végzésre, a magunk szükségszerűen eljövő sorsára, a szépen és emberül leélésnek példájában csak a maradandókra, a soha el nem mólókra, a sírhalom felett is virrasztó szeretetre és a viszontlátás reményének az örökkévalóság kapuja felett soha ki nem alvó fénnyel égő csillagára gondolunk, íme ebben az érzésben gyújtjuk meg a kegyelet mécsesét elhunyt fagfársaink sírjai felett, akik közül tudva gyászoljuk Búzás Gyula ny. járásbfróf, Góth Ferenc dr. kúriai tanácselnököt, Liptay Endre ny. táblabírót, Szalay Jenő plébánost, Balogh Péter gimn. tanárt, Drávái János plébánost, Koháry József táblabírót, Szentes Anzelm dr. zirci perjelt. S ha nekik egy-egy nem hervadó virágszálat juttatunk, legyen szíves tudomásotokra, hogy Bauer Soma székesfővárosi ny. polgáriiskolai igazgató-festőművésznek sírjára hervadó őszi virágokból egész koszorút helyeztünk, akinek finom kezében az ecsetet addig hagyta meg a Gondviselés, míg éppen befejezte az Alma Mater igazgatóinak arcképsorozatát a jelenig kiegészítő szép művét. A természet rendje, hogy a tél beálltával lehullott levelek helyébe a jó tavasz újabb és dúsabb leveleket hajt. Nekünk jó tavaszunk volt, mert utolsó közgyűlésünk óta 73 rendes taggal szaporodott meg a mi nagy családunk. A tagok száma 549. Ez az örvendetes szaporodás szükségképpen felveti azt az óhajtásszerű gondolatot, hogy nem lehetne-e az Alma Maternek, ha nem is valamennyi, de még több fiát bevonni az eszmei közösségbe. Azokra gondolunk, akiknek — mert ilyen évfolyamok is vannak — találkozójuk még egyszer sem volt; vagy ha volt, valamelyes okból nem vehettek részt benne, s így talán nem is tudják, hogy minden egri diák felé, akinek lelkében híven él az Alma Mater képe, egyként sugároz az Alma Mater hívó, váró lelke. E beszámoló minden tagtársunkhoz elmegy; megjelenés előtt van az új Névtár is. Ennek hiányait sok-sok kedvesen várt név-adattal pótolhatják ki az egyéni taggyiijtésre ezennel megkért tag-iskolatársak. Tapasztalatból tudjuk, hogy sokkal több meleg kézszorífásban lesz részünk, mint hideg fogadtatásban vagy éppen visszautasításban. Örömmel jelentjük, hogy szervezetünknek új csoportja van jegecesedöben, az u. n. ifjúsági csoport. Alapszabályaink szerint ifjúsági tag lehet az a volt tanítvány, aki egyetemi vagy főiskolai tanulmányait végzi s önálló keresettel még nem bír. Ezek tagdíjat nem fizetnek, szavazó vagy indítványozó joguk nincs. A kötelességük csak egy: szeretet az Alma Mater iránt. Ez nekik könnyű kötelesség, mert szívüknek édes terhe ; nekünk, öregeknek meg remény és ígéret a csatlakozásuk, mert azzal az érzéssel tekintünk rájuk, mint az apa élete folytatójára. A beszervezés már megkezdődött. S hogy közénk nevelődjenek, nem elégszünk meg egyszerű nyilvántartásukkal, hanem élefsorsukat figyelő, az Alma Materhez tartozásuk érzését állandóan tápláló vezetőről is gondoskodtunk Pataki Vidor dr. gimn. tanár személyében, akihez ők mindig bizalommal fordulhatnak, s aki a maga vagy a Szövetség támogató erejével életútjukat egyengetni is fogja. A fiatalokra különben nemcsak jövő életünk biztosítása érdekében van szükségünk, de jelen társadalmi tevékenységünkben is nagy segítségünkre tudnak ők lenni, amint ennek szemléletes példáját láttuk az 1934 február 6-án végbement családi estünk alkalmával. Ennek nagy sikerét a várakozást felülmúló érdeklődés s rajta az öregeknek, fiataloknak szinte izzóig fokozódott hangulata mutatta. Az első, a befo4
