Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1934
30 nagyon örvendetesen nekilendült művelfségkeresés a tradíció meg- szokottságától függetlenül más iskolatípusok iránt is érdeklődni fog, s hogy ilyenek az élet más és új igényléseinek részére előbb-utóbb lesznek is. S ha lesznek ilyen iskolák, akkor a gimnázium ki fog emelkedni mai, csaknem egyetemes, gyakorlati követelésekkel is ostromolt szerepéből, s visszanyerheti eredeti kiválasztó hivatását a magasabb műveltséget adó egyetemek és főiskolák irányában. Mert jól értsük meg: nem az iskolából általában akarja ez a kultúrpolitika a tanulni vágyókat kirekeszteni, hiszen a mennél általánosabb műveltség legfőbb nemzeti érdek, hanem a gimnáziumból, amelynek újra a tehetségek küzdőterének kell lennie, s nem lehet a lelkierőtlenek menedékhelye is. Megjegyezzük itt, hogy a tanulók számát a mi intézetünkben nem a vasutazó diákok duzzaszíják meg. Ilyenek csak kevesen, szám szerint 6-an vannak; ezek is családi-anyagi okokból közben lettek ilyenekké, mert mi akkor, mikor helybeli vagy helyben lakni akarók közül válogathatunk, kétségtelen és mind általánosabban helyeselt nevelési okokból vasutazó tanulót már évek óta nem veszünk fel az I. osztályba. 4. Az intézet épületén célszerűségi okokból nagyobb átalakítást végeztünk. Az első emelet jobb szárnyáról az osztálytermeket és az énektermet áttettük a balszárnyra, illetőleg ez utóbbit és a cserkész- otthont a rendházi épület északnyugati szakaszára, vagyis az emeleti diáktermeket egységbefoglaltan csoportosítottuk. Az ekként felszabadult helyen, természetesen átalakításokkal, tanácskozási termet, igazgatói irodát, tanári fogadókat és pedellus-szobát nyitottunk. Ezzel az intézeti épület, amely azelőtt is megfelelt feladatának, pedagógiai szempontból csak tökéletesbült. Az átalakítások mindent egybevéve, 11.079 P-be kerültek. Ezt az összeget növelte a földszinti lábazatok kővel, illetőleg cementlapokkal burkolása, az összes padoknak újra lakkozása és az évenkint ismétlődő nyári tatarozás. A zirci apátúrnak, intézetünk fenntartójának, nagyon hálásak vagyunk, hogy e megnehezült időkben is mindent megad, amit az épület kíván, s ami a bútorzat karbantartását, a könyv- és szertárak állományainak folytatólagos és tervszerű gyarapítását lehetővé feszi. De megdicsérjük tanulóifjúságunkat is, mert tudja kímélni a közös vagyont és finomabb lélekre mutató szerétéiből félti is az intézet értékeit. Az erre nevelés közérdekből is igen fontos és szükséges; legközvetlenebb eszköze az épség, a tisztaság és csín; mindez már puszta szemlélettel nevel: visszatart a rongálástól és egyenesen kéri a kíméletet. Az a gyermek, aki már otthonról magával hozza az erre való készséget — ezt elsősorban szoktatással lehet kifejleszteni — egész biztosan nem firkálja fele a falakat, képeket, nem faragja meg a padot stb., s iskolán kívül is far-
