Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1934
18 megközelíteni azokat, s átadni tiszteletüket gyermekeiknek. A gyermekben azonban csak úgy ébred fel és szilárdul meg az örök emberi értékek tisztelete, ha a környezetében élők maguk is eszményektől áthatott értékes emberek, ha szülői az eszmények megvalósításáért küzdő emberek. Tagadhatatlan, hogy ez a tény az állandó erkölcsi tökéletesedés terhét rójja a szülőkre, de ne feledjük, hogy a gyermek csak akkor haladhat előre az ideálok tiszteletének s követésének útján, ha a szülők is előrehaladnak az önfeláldozás útján. Az a családi otthon, melyben a szülők nem tekintik egymást és önmagukat örök, időtlen értékek és eszmények megvalósítóinak, könnyen lehet színhelye olyan lelki összeomlásoknak és roppanásoknak, melyeknek vádolón dübörgő hangja az égig hatol. S ez a felelősség nemcsak a katolikus meggyőződésű emberé, hanem mindenkié. A pedagógiai naturalisták nem riadnak vissza annak állításától, hogy minden ép és egészséges gyermek jónak születik, s egyedül a nevelő környezet felelős azért, hogy milyen emberré válik. Ha ez a felfogás szinte a környezet és nevelés produktumának is tekinti az embert, s így leveszi a válláról az egyéni felelősség részét és tagadja az eredendő bűn sebeit az emberi életen, mégis alkalmas arra, hogy rádöbbentsen minden apát és anyát a nagy törvényre, hogy az ő életük le nem záródik, hanem folytatása van, s a folytatásnak gyermek a neve! Mi pedig tudjuk és hisszük, hogy ennek a gyermeknek életéért, sorsáért, jövőjéért Isten és ember előtt ők felelősek. Isten a családban saját erejének részesévé, gondolatainak és szándékainak munkatársává tette az embert, akinek a számára nem lehet felségesebb feladat e földön, mint óvni és melengetni az élet-palántát, kiformálni és kibontakozáshoz segíteni az egyéniséget, eszményivé hevíteni a halhatatlan lelket, melyet Isten bízott a kezére. Ennek a feladatnak a megvalósítása, a nevelés, a szülők kötelessége és felelőssége. Pálos Bernardin dr.
