Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1934
— 15 szoktunk generációs problémának, apák és fiúk modern problémájának nevezni. Bizonyos, hogy vannak még családok, melyeknek tagjai nem az egymással való ellenkezés és szembehelyezkedés, súrlódás, bizalmatlanság és megnemérfés íöbbé-kevésbbé nyílt és lappangó, de állandóan meg-megújuló konfliktusai között élik életüket. De aki nyitott szemmel figyeli a családi élet egyre mindennaposabbá váló belső megrendüléseit, akinek alkalma nyílik szülők és gyermekek egymás ellen panaszkodó lelküleíén keresztül tekinteni be a modern családi élet megrendült szentföldjére, az tudja jól, hogy igen gyakran valami nyugtalanság emészti és perzseli szét szülők és gyermekek Isten-rendelte, meleg kapcsolatát, hol nyílt ellentét, hol csak alig észlelhető hideg tartózkodás alakjában. Nem szabad azt gondolnunk, hogy minden megnemegyezés két generáció között már baj 1 Mert az élet erkölcsi fejlődésének útja ellentéteken át vezet felfelé, s csak egy már célhoz-ért, tökéletes világrend volna tőlük mentes. És különösen jó, ha új nemzedékek megtalálják a maguk belső célkitűzéseinek és ideáljainak új útjait, mert a réginek változatlan lemásolása, a hozzá való feltétlen alkalmazkodás az emberi kultúra halálát jelentené.1 Bizonyos ellentétek, sőt összeütközések nemcsak elkerülhetetlenek, hanem szükségesek is. S e mellett megnyilatkozásuk örök, mint az emberszív, és a családban való kiverő- désük is oly ősi, mint maga a család. De ezeknek az ellentéteknek nem volna szabad soha személyes ellenségeskedéssé fajulniok, meg kellene maradniok tiszta, nyílt, lovagias küzdelemnek, melyben a szembenállók nem tagadhatnák meg egymástól a tiszteletet, s főleg nem árnyékozhatnák be a kétség gyanújával egymás jószándékát és jóakaratát. Mert vannak ugyan jó és kevésbbé jó, sőt szent és gonosz emberek is, de nincsenek egyrészről jó, becsületes, nemes-szándékú generációk, s másrészről olyanok, amelyek ez erkölcsi tulajdonságokat kisebb mértékben ápolnák lelkűkben. Az ember örök, s az egymást felváltó nemzedékek nem jobbak vagy rosszabbak egymásnál, — csak különbözők! Különbözők a társadalmi és történeti adottságaik, különböző a hivatásuk és feladatuk, különbözők az akadályok és nehézségek, melyekkel meg kell küzdeniök, — de valamennyien emberek! Gyarló, esendő, röghözkötött, kicsiny, de nagyrahivatott emberek, — a gondviselő Isten világtervének méltatlan munkásai. Nem foglalkozhatunk itt az okokkal, melyek a modern generációk szembenállását kiélezték, sem azokkal az elméletekkel és elgondolásokkal, melyek a feszült helyzetet megmagyaráznák és megértetnék. Bennünket a kérdés csak annyiban foglalkoztat, hogy legalább részben felfedjük az általános ellentétnek a családi életben mutatkozó 1 L. P. Häberlin, Eltern und Kinder. Basel, 1922. 7. 1.
