Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1933

ÄCSAY ISTVÁN DR.

„Tisztelni az érdemet: kötelesség s ezt a tiszteletet kimutatni jól esik a szívnek“ (Kölcsey). A képben s ez írásban ide fűzött emléklapoknak ez a klasszikus mondás a magyarázója.

Mi mindig tiszteltük Acsay István dr. tankerületi főigazgatónk érdemeit, s hogy most szólunk is róluk, ez azért van, mert teljesen és tökéletesen betöltött közszolgálati pályájára érdemes visszatekinteni s búcsúzásul szabad is, lehet is szívünk érzelmeit megnyilatkoztatni.

A tanári életpályának nem szokott sok határszakasza lenni; pályaszakaszokat legfeljebb működési helyváltozások nyitnak és zárnak. Acsaynál a működési hely viszonylagosan elég gyakran változik, de minden új helyre lépése magasabbra lépést is jelent egyúttal. A 35 éves életpályának szép ívelését ezek a helyváltoztatások láttatják. A kezdőhely Gyöngyös, ahol egy évig — 1899-ben — mint helyettes, a rákövetkező évben már mint id. rendes tanár működik. 1900-ban végleges rendes tanár lesz és a munkácsi áll. főgimnáziumnak egyik latin-görög tanszékét tölti be, de csak 6 évig, mert 1906-ban a tanügyi kormány bizalma a besztercebányai kir. kát. főgimnázium élére állítja, ahonnan 1911-ben a budapesti Barcsay-ufcai áll. főgimnázium igazgatói székébe lép fel. Itteni működése közben, 1921-ben, elnyeri a tankerületi kir. főigazgatói címet, amelynek a kormányzói kegy tartalmat is ad 1927-ben azzal, hogy a budapestvidéki tankerület valóságos főigazgatójává nevezi ki. A tanári pályának e legmagasabb működési körében hat éven keresztül (1927—1933.) népszerűsítette azokat a nevelési és oktatási eszméket, amelyeknek mint tanár, majd mint igazgató egy-egy intézetben volt lelkes és tervszerű elültetője s ápolója.

Acsay nevelési és oktatási elvei nagy elméleti képzettségnek és gyakorlati tapasztalatnak érett gyümölcseiként jelentkeztek. Nevelési elvei az isten, Haza, az ember és a valódi kultúra ismerésében és szereteíében gyökereztek s hajtó erejüket állandóan innen nyerték. Nem az ajak szava hirdette ezeket, hanem lélekkel telt ténykedései bizonyították. Meg kellett éreznünk, észre kellett vennünk, hogy intézetünkben azért érezte magát jól, mert falai lehelik ezen szent és nemes eszméket, mint a nemzeti nevelésnek egyedül biztos erő- és céltényezőit. Vagy mi mással lehet megmagyarázni egy-egy ilyen eszme szolgálatába állított tanári értekezlet jegyzőkönyvének lelkes dícséretét