Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1933
5 a sablonos tudomásul vétel helyett, mint azonos érzéssel és azonos gondolkozással? S mert mi ezt a velünk egy-lelkűséget tudtuk róla, ezért volt meg bennünk a bizalom nemes egyénisége iránt s ezért volt meg köztünk állandóan és változatlanul a harmónia, az egészséges, jó és eredményes munkának ez a legfőbb feltétele. Tanítási elvei a kiváló szakképzettség, a sokoldalú tudományos tájékozottság és a gazdag tapasztalat összetevődésének, összeérésének resultatumai. Mint kitűnő klasszika-filológust fogadtuk s mint valamennyi középiskolai tárgyban otthonos pedagógust ismertük meg. Nem sokat beszélt, de rövid idő alatt sokat tudott látni az iskolában. S hogy ez a meglátása mennél biztosabb legyen, egy évben rendszerint kétszer látogatott: ősszel, hogy a vető, s év vége felé, hogy az aratásra készülő munkát lássa. A látogatást befejező konferencián minden tárgynak módszeres feldolgozására értékes, gyakorlati érzékre valló útmutatásokkal vagy tanácsokkal szolgált. A Tanterv követését nagyon szorgalmazta, az Utasításoknak kipróbált elveit nagyon értékelte, de ezeket csak kereteknek tekintette, amelyeken belül a tanár egyéniségének szabad érvényesülését nemcsak megengedte, de elismerésével bátorította is. Mert ha jót látott, nagyon örült és nem fukarkodott a dicsérettel; ha pedig hiányra vagy tökéletlenségre kellett rámutatnia, ezt mindig finoman, mindig tapintatosan tette. Mindaket- tőben az ő meggyőződéses és igazságos lelke vezette. Figyelemreméltó volt nála, hogy egyensúlyozott lelkének erősségében és függetlenségé- . ben se felfelé, se lefelé nem tekintett, hanem mindig a dolog érdemét és lényegét nézve alkotta meg ítéletét. Lelkének ez a ritka értéke s tanár és diák előtt úrikomoly magatartása az iskola munkájának nemzeti fontosságáról és tiszteletéről való felfogását revelálta. A mél- tóságos komolyság, amellyel munkáját végezte, sohsem merevedett ridegséggé. Mi, tanárok, mindig éreztük a vezetésre hivatott munkatárs nemesen érző meleg szívét; az ifjúság pedig, különösen ennek gyengébb része, főleg az érettségi vizsgálatokon ismerhette meg benne a jó embert. Bár ezeknek fontosságát és tekintélyüknek védelmét szüntelen hangoztatta és bizonyítani is igyekezett, az eredmény elbírálásában mindig a jóindulat vezette s türelme a gyengébb tanulókkal szemben szinte fogyhatatlan volt. Mindezek alapján bizton mondhatjuk, hogy nagy tudásával tiszteletet, az emberkezelés művészetének finom és lelki eszközeivel őszinte nagyrabecsülést, sőt ennél többet, szeretetet tudott kiváltani önmaga iránt. Olyan lelki adottságok ezek, amelyek őt hivatottá tették arra, hogy ne csak egy iskolának, hanem egy nagy közületnek, egész tan- kerületnek, életét irányítsa. Ha Acsaynak az iskola volt is legkedvesebb munkatere, nem sáncolta magát ennek keretei közé. Volt érzéke és képessége a nagyobb
