Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1932

63 A felügyelő ciszterci tanárnak nemcsak arra van gondja, hogy neveltjei fiatal testük egészségét és fogékony lelkűk épségét a rossztól megóvják; hogy becsületesen és eredményesen dolgozzanak, de az élet zordonságát is iparkodik lelkiderű árasztásával enyhíteni, sőt arra is kiterjed gyöngéd figyelme, hogy azoknak, akiket az élet mos­toha körülményei a Karácsony szent estéjén megfosztanak a családi otthon melegsé­gétől, karácsonyfán gyújtott kicsi gyertyák tüzével és apró ajándékokkal pótolja az otthoni szeretet melegét. S mert a központi vezetőség a kollégiumon kívül élő fiainkra is kiterjeszti jóindulatát azzal, hogy az útbaigazításért, tanácsért hozzá fordulókat ciszterci lélekkel támogatja, fejezzük ki hálánkat annak az Isten szándéka szerint való jó szerzetes-tanárnak, Kühn Szaniszlónak, aki ebben az érdekben nagy szere- tetel buzgólkodik. Ez a 10 éves történet kivonatos ismertetése. Ha mindannak, ami a Ciszterci Diákszövetséget 10 évvel ezelőtt életre keltette s 10 év alatt úgy működtette, ahogy azt röviden vázoltuk, a lüktető lelkét vizsgáljuk, akkor nemcsak a múlt örömének és sikerének magyarázatát találjuk meg, de a jövő reményét is szilárd, biztos alapra építhetjük: a mindenkori egri diák lelkére, amelynek ideálja ebben a vonatkozásban négy vonásból szövődik össze: az egri gimnázium iránt való büszke szerétéiből s vele kapcsolatban egykori tanárai iránt érzett kegyeletből; másodszor a visszaemlé­kezés öröméből; harmadszor a jövő nemzedékre irányuló jócselekedetböl s végül, negyedszer, a szervezettség erejéből. Az érdeklődéssel hallgatott beszámoló s Off Péter dr. pénztáros jelentése után Breznay Imre öregdiáktársunk „Diákélet egy félszázad­dal ezelőtt“ címen tartott előadásával a mi diákkorunkat varázsolta vissza. A kitűnő előadó csevegésével, mert csevegés volt ez, a leg­változatosabb érzelmeket fakasztotta a szívekben. A derűt elborulás, a mosolyt könny váltogatta s csak a végén olvadtunk egységes érze­lembe: az elmúlt kedves után visszavágyódás elegikus hangulatába. * Az új decennium első éve, a most elmúlt iskolai esztendő, a Szövetséget fenntartó erőfényezőkből hármat már is és újra bizonyít. Nevezetesen: a fiatalok segítésére ebben a 11-ik esztendőben az ez évi 3 választmányi gyűlés határozatából becsületbeli kölcsönül 1153 P-t, jutalmul 160 P-t, összesen 1313 P-t adományozott az Osztály. Az Alma Mater iránt való szeretet, az egykori tanárok iránt érzett kegyelet s a visszaemlékezés öröme pedig eddig soha nem tapasztalt rajokban hozta haza a jó öregdiákokat. Az 1932/33. év folyamán azok jöttek el, akik 10, 20, 25, 35, 40, 45 és 50 évvel ezelőtt léptek ki az intézetből az élet rögös útjára. Ilyen sorban: 1932. jún. 5-én (a múlt évi Értesítő lezárása után) az 1922—1932. évfolyam (10 évesek): Besznyák István dr. orvos (Eger), Csiffáry Gyula dr. közs. jegyző (Visonfa), Dóra Zoltán magántisztviselő (Gyöngyös), Elekes György gépészmérnök (Erdőtelek), Frindt Dezső dr. segéd­jegyző (Bükkszenterzsébet), Garay Géza dr. orvos (Pestszentlőrinc), Gefferth Dezső gyógyszerész (Kassa), Hegedűs István hírlapíró (Buda­pest), Herbály Sándor kir. közjegyzőjelölf (Eger), Hirtelen István hon­

Next

/
Oldalképek
Tartalom