Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1932
8 egy modern városrendezés javíthatná meg. Hajdan városfal övezi a várost s a rajfalevő négy kapun keresztül bonyolódik le a közlekedés. Körülbelül 100 éve rombolták le ezt a védelmet szolgáló kőfalat. A folyóvölgyet kísérő terraszokat csak a török elvonulása után szállja meg az újonnan települt lakosság, ekkor jönnek létre a szép, egyenes, széles utcájú külvárosok, a „hóstyák“. Miután így nagyjában körvonalaztuk a várvédelem döntő szerepét a város helyének megválasztásában, nézzük a település időbeli lefolyását, a város fokozatos kialakulását. A település története. A Bükk-hegység nyugati nyúlványa, az Eged-hegy lábánál fekszik Eger. A Kis- és Nagyeged déli és nyugati napsütötte oldalán, a város felé néző lejtőn megtalálták a kőkorszaki ember telepének tűzhelyeit. A kedvező peremfekvésű Kiseged az őskorban lakott terület volt, hol az ősember szerszámait nagy számban találták. Kőbalták, kővésők, obszidiánnyilak, csontból és kagylóból készült alkalmatosságok kerültek itt a kutatások folyamán felszínre. Az ősember telepedésére kitűnő helyet nyújtott mindkét kiemelkedés. Az Alföld és a Felvidék gazdaságilag is elütő területének határán, hol az erdőöv, a földművelő és állattenyésztő síkság találkozik egymással. A közeli karsztos források és a Kiseged oldalát körülvevő Ostorosi patak jó ivóvízzel látták el az őstelepeseket. A Bükk erdőrengetegei kitűnő vadászterületül szolgáltak; a hegység túlsó, miskolci oldalán a kalcedon és itt a közelben található opálok és kvarciíok a kőeszközök nagyszerű anyagául kínálkoztak. A Bajúsz-hegy lábánál pedig a középső oligocén kitűnő sárga agyagja edények égetésére kiválóan alkalmas. Használták is, mint a talált cseréptörmelékek igazolják. E telepek nem terjedtek le az Egér- patak mocsaras, nádas, szűk völgysíkjára, hanem a védettebb hegyoldalon maradtak. Innen nagyszerű kilátásuk volt délre a Tiszáig, nyugatra a Mátráig. Ideális hely településre. A Bükk karsztos pláfójának oldalán található számos vízmosta barlangüreg menedékül szolgált az itt tanyázó ősembernek. Jó vadászterületet talált itt, azonkívül vízben gazdagabb ez a törésvonalaktól átjárt peremvidék, mint a kopár mészkőfennsík belseje. A bronzkorszakban már a völgyet kétfelől kísérő kavicspárkányokat is megszállják, amint ezt az itt talált bronztárgyak igazolják. Eger határa tehát ősidőktől kezdve lakott volt. A honfoglaló ősök is megszállják e fontos védelmi pontot, a Felvidékre vezető út kapuját, mint ahogy az itt talált honfoglaláskori sírok tanúsítják. Szent István pedig felismerve a hely hadászati fontosságát, várat építtetett itt és püspökséget alapított megadván ezzel a helynek vár-
