Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1932
84 o. t.: Arany János; Dorony István, VIII. o. t.: Arany balladái; Várady Zoltán, VIII. o. t.: Arany estéje) és Arany költeményeinek szavalásával igyekeztünk meríteni irodalmunk szépségértékeinek ebből az egyik leggazdagabban buzogó forrásából. — Gárdonyi Géza halálának tizedik évfordulója csak még megilletődötíebbé tette közöttünk az „egri remete“ élete emlékeinek ma is eleven hatását. A Bebek-bástya földjében tíz éve nyugvó halottunk iránt a Gárdonyi-Társaságnak a nagy író sírjánál rendezett gyászünnepélyén való megjelenésünkkel, majd meg Csömör László, ifjúsági elnök (Gárdonyi embere) és Fucsek Imre, VII. o. t. (Emlékezés Gárdonyi Gézára) tartalmas felolvasásaival, Gergely Mihály, VIII. o. t. két kedves, Gárdonyiról való személyes emlékeit elmondó költeményével s végül Gárdonyiról szóló tanulmányra való pályadíj kitűzésével fejeztük ki kegyeletes tartozásunkat. — Az újabb idők legnagyobb magyar államférfiának, a magyar katolicizmus köztünk élt pátriárkájának, Äpponyi Albert grófnak halála a kör tagjait is mélyen érintette s önkéntelenül váltotta ki a veszteség fájdalmának megnyilatkozását egy felolvasásban (Ringelhann Béla, VII. o. t.) és egy szónoklatban (Szeibel Ferenc, VII. o. t.). — Szívünkből fakadt szomorúságnak adtunk kifejezést a magyar fájdalom férfias erővel zengő szavú poétájának: Sajó Sándornak hirtelen halála alkalmával; valamint Önképzőkörünk két évvel ezelőtt volt, nemes ideálokért hevülő lelkű ifjúsági elnökének, Krisán Artúr joghallgatónak korai, váratlan elhúnyta alkalmával; mindkettőről a fanárelnök emlékezett meg. Épen Gárdonyi Géza-emlékgyűlésünkön ért bennünket az a kitüntetés, hogy Önképzőkörünknek egykor-volt, szorgalmas munkás- ságú, többszörösen jutalmat s pályadíjat nyert tagja, majd később Maczki Valér dr. mellett két évig tanárfárselnöke: Négyesy László dr., egyetemi ny. r. tanár meglátogatott bennünket. Az irodalomtörténetírás nagytekintélyű, ősz mestere, akinek pályája a Magyar Tudományos Akadémiában, Szent István-Akadémiában, Kisfaludy-Társaság- ban, Magyar Irodalomtörténeti Társaságban betöltött vezérszerepeivel s a Pázmány Péter-Tudományegyetem esztétika-tanszékén az elérhető legmagasabbra ívelt, gazdag munkásságú pályája végén megjelent nevelő intézetében s ennek is a számára oly kedves emlékű egyesületében. A kör tagjaihoz — „diáktestvéreihez s tagtársaihoz“ — intézett tüzes- szavú, magasan szárnyaló beszéde mindenkorra feledhetetlen emlékű marad számunkra, mert hitet tett az Alma Mater nevelő-tanító munkájának fel nem becsülhető értékéről s egyben a saját maga meg nem fogyatkozott hálájáról s az itt nyert katolikus életelvekhez-világnézet- hez való tántoríthatatlan hűségéről. Mikor pedig alig egy-két hónap múlva Négyesy László dr. halálának gyászhírét vettük, közöttünk elhangzott megnyilatkozása a hattyúdal s testamentum fájdalmasan
