Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1932
54 jós dr. intézeti zenetanár vezetésével, egymást támogatva, derekasan szerepelt. 9. A szülőkkel való kapcsolat. XL Pius pápa említett jubileumi körlevelében behatóan fejtegeti a család jogait és kötelességeit a nevelés terén. Istentől származtatja a szülők nevelő hivatását, amely természetesen minden társadalmi és állami jogot megelőz és legtovább tart, egészen addig, míg a gyermek önállóvá lesz. A természet rendeléséből ugyanis a gyermek első és legnagyobb hatású környezete maga a család, amelybe a gyermek tartozik. Ennélfogva azt a nevelést mondja méltán szilárdnak és biztosnak, amelyet a gyermek a jószellemű és jól rendezett családban kap; és ez a nevelés annál határozottabb és maradandóbb, mennél inkább mutatnak jó példát első sorban a szülők, másodsorban azok, akik a családhoz tartoznak. Äz iskola feháf csak belekapcsolódik a főfényező munkájába és mikor ez véget ér, a szülői nevelés még mindig fart. Ebből aztán következik, hogy a nevelés súlypontja mind idő, mind hatás tekintetében a szülői házra esik. Ezt hangoztatnunk kell, mert ha jelentősen megfogyatkozott is már az olyan szülők száma, akik a gyermeknevelésben lelkiismeretüket tévesen azzal szokták megkönnyíteni, hogy ezt a munkát helyettük úgyis elvégzi az iskola, még mindig vannak ilyen szülők, akik nevelési jogukról ugyan nem hajlandók lemondani, de a belőle folyó kötelességek gyakorlását az iskolára hagyottság érzésében nem igen mutatják. Különösen is hangsúlyoznunk kell a család nevelői szerepét a társadalom irányában, amely az iskolás gyermekek külső magatartásának esetleg nem tetsző megnyilvánulásaiért a felelősséget a másodrangú tényezőre, az iskolára szokta hárítani. Az iskola nem akar a felelősség alól kibújni, csak méltányos ítéletet kér és vár. S ezt annál inkább igényelheti, mert vannak esetek, hogy a rendezett jó család s a jellemképzésben tervszerűen munkálkodó és rendet tartó iskola közös gyermeke sem mutatja magát olyannak, vagy nem fejlődött olyanná, aminőnek a család és iskola egyként óhajtotta és akarta. Ilyen esetekben nem lehet ugyan számításon kívül hagyni a merőben egyéni és gyökerében nem vagy alig változtatható hajlamokat, sőt magának a társadalomnak, amely szintén nevelő tényező, befolyását sem, mégis azt tapasztaljuk, hogy az elnevelődöttségnek, vagy nem jó, nem biztos nevelődésnek egy különleges oka is van: a szülői ház és az iskola nevelési felfogása és rendszere között nem ritkán jelentkező diszharmónia. A szülőkkel való kapcsolat megvilágításának szüksége ennél a megállapításnál jelentkezik. Először is higyjék el a szülők, amit mi tudunk, hogy a részükről leghelyesebbnek vélt s ilyenül gyakorolt eljárás nem mindig a legokosabb, s ha ez az iskoláétól eltér, vagy vele összeütközik, az iskola nem adja s nem adhatja fel a maga álláspontját, mert ez nem egyéni
