Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1932

4

Äz Eger-patak völgyének felépítése és szerkezete.

Az Eger-patak Ény—Dk-i irányát hatalmas törésvonal szabta ki előre. A város területén több vetődést találunk, ezek mentén buknak a Bükk paleozói és mezozói kőzetei a mélybe s fiatalabb rétegek borítják. A patak mai medrének kialakulása a következőkép ment végbe. Az Alföld süllyedésével kapcsolatban a pleisztocénban, a jégkorszakot közvetlen megelőző időben kezdi a patak bevágni medrét, mert esése megnövekedett. Bevágódásával csökken az esése és kezdi tágítani völgyét. Jó hosszú ideig marad e szinten, jól kiszélesíti völgysíkját. Majd az új pleisztocénban újra megváltozik jellege, a kiszélesedett völgyfenékbe újra bevágódik. Mindennek tanúbizonyságaként szemlélhetjük a pompásan megmaradt terraszokaf. Ezek a terraszok kísérik a patak mindkét oldalát s normális lejtővel ereszkednek alá az alluviális völgysíkra. Átlagosan 15 m magasságban vannak a mai völgyfenék felett s diluviális kavicstakaró fedi őket; a bennük lévő talajvizet az itt mélyített kutak hozzák felszínre. A patak nyugati oldalán lévő terraszok alját riolitíufa alkotja, a homokos kavicshordalék csak egy-két méter rajta. Mindenütt pincéket vájtak bele a szőlőbirtokosok. Ugyanezt a tufát a Szala-, Kisvölgy- és Farkasvölgy- utcában az erózió feltárta; borházak találhatók itt sorjában. A város beépített területén kívül fejtik több helyütt e puha kőzetet építőkőnek. Jól faragható, nem kell kidúcolni a beléje vájt üregek tetejét, de csak a földszintes épületeknél lehet alkalmazni. A Szálában még ma is lakik benne a szegényebb népség.

A város fölött a patak keleti oldalán lévő terraszok alja is riolif- tufa, itt is pincéket készítettek bele. Később az építkezés tárgyalásánál még visszatérünk rá. Külön kell foglalkoznunk az egri vár félsziget- szerűen kiugró terraszával, mely meredek lejtővel esik alá a mostani völgysíkra. Eger város keletkezésében nagy-nagy szerepe van, nélküle bizonyára nem itt vetik meg a város alapját, ahol az Alföld felől először szűkül össze a folyóvölgy. De majd erről később a települési részben.

A pleisztocénban itt fakadtak fel a melegforrások s meglehetős vastag mésztufa réteggel fedték be. Ekkor még a vár teteje a post- glaciális völgysík, mocsaras volt ez a terület, mint a traverfinóban található nádtörmelék is jelzi ezt.

A régi völgyfenék a folyó új bevágódásakor az árvíz szintje fölé került s ma 20 m magasan fekszik. Most a melegforrások a vártól délre a mai alluviális síkságon törnek elő a törésvonalak keresztezési helyén. A melegvízből kivált travertinó nemcsak a Várdombot védte meg a lepusztulástól, hanem a vele szomszédos Tetemvárat is. Különösen jól lehet ezt látni a Horánszky-utcai háztelkek végén. A Cifra-