Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1932
20 Magyar-temető, fent a parton pompás terraszmagaslatot foglal el. Szintén árvízmentes helyen a Cegléd alatt a kis Szent Dónát-temető, ez is újabb eredetű. A rácok a városfalon belül, templomuk körül temetkeztek. Itt a sírok fluviátilis kavicsba és agyagba mélyülnek. Remek terraszmagaslaton dominálólag emelkedik barokk templomuk. Ez a terrasznyulvány minden oldalról körül van építve, annál különösebb, hogy a hatóság még ma is engedélyezi az ideíemetkezésf. E temető vörösmárvány sírkövei a legrégebbiek Egerben. A XVIII. század húszas éveitől olvashatók rajtuk az évszámok, oly gondozottak, mintha tegnap készültek volna el, sem zuzmó, sem moha nem kezdte ki őket. A templom főkapujával szemben a Vitkovics-utca másik oldalán később vásároltak telket temetőnek. Ide sem szabadna ma már a temetkezést megengedni, mert lakóházak övezik minden oldalon. Látjuk mindezekből, hogy a térszíni viszonyok szabják meg a temetők helyét: valamennyi a városi terraszon, illetőleg a fölötte húzódó dombsor oldalán fekszik. Azután szépen megfigyelhetjük, hogy a város fejlődésével mint húzódnak ezek is a beépített terület szélére. Elnevezésük végül utal az újjátelepült Eger kevert nemzetiségű lakosságára. Ezek után térjünk át a régi utcanevek értelmezésére, azok keletkezésének magyarázatára. A mai Káptalan-utcát a Barátok-utcájának hívták a ferencrendiek itt lévő kolostoráról. Ők már a középkorban megtelepedtek (1240 körül) a városban, csakhogy nem a mai helyükön. Ezt a területet CarafEától kapták a visszafoglaláskor. Érthető, ha a mai Gólya-utcának Hévíz-utca neve volt, hisz odavezet a melegforrásokhoz. A patak jobbpartján a kőhídnál érseki „Oroszlán“ vendégfogadó volt a mostani községi közigazgatási tanfolyam háza helyén. A Maklári-út elején a keleti oldalon pedig a káptalannak „Zöldfa“ vendégfogadója állott. Mindkettő már régen megszűnt. Az ártéren fekvő Belvárosban hajdan vízmosások parcellahatárként szerepeltek s maradtak mai napig, ha az emberi beavatkozás el is tüntette a vízvájta mélyedéseket. így a mai Kállay Zoltán- és Érsek-utca telkeinek, mint pedig a Kaszinó-utca déli oldalán lévő házhelyeknek ily vízmosás volt eredetileg a határolója. A Főutcára nyugatról lejövő Csíky Sándor-utca is vízmosás volt eredetileg, mint ezt az úttest szokatlanul mély fekvése s két oldali lejtők igazolják. A Kacsapart pincesora szintén ily bevágódást jelez, az itt lefolyó víz a Gimnázium-utca házíelkeif szabja ki. Ä Belváros utcáinak nagy része az Eger-pataknak a vár irányában lévő kettős kanyarata körül lévő térre vezet. Ma ez a város piaca; északi részét a XVIII. század elején beépítették üzletek elhelyezése végett. így a zöldséges piac elkülönül a húsos piactól. Ennek szomszédságában, de különválva, az Irgalmasok hídjától északnyugatra a halas piacot találjuk. A középkorban ez a Belvárosnak
