Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1931
ZIRC A Ciszterci Rend ünnepet ül: dicsőséges emlékezetű III. Béla királyunk 750 évvel ezelőtt hívta a Bakony rengetegébe a francia Clairvaux igénytelen ciszterci szerzeteseit: Szent Bernát fiait, hogy imádságos munkával termővé varázsolják a vadont. A nagy király választása nem ok nélkül esett erre az új szerzetesrendre. Bizáncban való neveltetése alatt volt alkalma belelátni a keleti szakadár-egyház szerzeteseinek kontemplatív- köntösbe burkolódzó munkátlanságába ugyanakkor, amikor a Földközi-tenger partján véges-végig chanson-ok harsogtak a Szent Bernát által összetoborzott keresztes daliák mártírsorsáról a Szentföldön. S akiket az ének Bizáncban ruhájuk veres keresztjéről ismert, idehaza, fekete kötényt öltve, javában ostromolták már a Maros mocsarait Egres alatt, a Duna kiöntéseit Cikádor mellett, a Pilis sűrűjét Szentkeresztnél. Ezért hívott a király cisztercieket a Bakonyba is. S a XII. század e rideg külsejű, de misztikus lelkű úttörői a hívószóra odahagytak hazát, otthont, barátokat, hogy felcseréljék nyugat kultúráját a távol-kelet ismeretlen bizonytalanságával, a monostor hűs békéjét az erdei lápok halált lehelő miazmájával, a kápolna lelket üdítő derűjét az ősrengeteg ellenséges zizegésű félhomályával. S vájjon miért? Nem a vagyon, nem a haszon csábította őket, mint a modern élet ültetvényeseit, nem is a
