Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1931
46 is, különösképpen a nemzeti irodalom, a történelem és földrajz tanításában, minden mozzanatot megragadtunk, hogy bennök a hazai föld büszke szeretetét erősítsük, a jelenre a hódolat és hála érzelmeit felkeltsük és elmélyítsük s jövő életük javára az okulást, a tanulságot levonassuk. De még az élet terheit, a kötelességfeljesífésf, a munkát, a lemondást és önmegfagadásf is nevelésünk e két vezetőeszméjének, az Istennek és Hazának, glóriájával öveztük. Az isteni parancsok munkára és önmegíagadásra köteleznek bennünket; aztán csak a dolgozó, lelkiismeretes, áldozatrakész, önzetlen fiatalságtól várhatjuk magyar sorsunk jobbrafordulását. 8. Ünnepek. A Középiskolai Rendtartás a fegyelmi és tanulmányi rendelkezések között bizonyos melegséggel intézeti ünnepélyekről is szól (58. §.), amelyek tarthatók, ha vallás-erkölcsi és hazafias nevelés szempontjából fontos alkalom (nagy történelmi évforduló, kiváló férfiak, intézeti alapító és jótevők emlékezete stb.) az ünnepély rendezését megokolttá teszik. Hivatkozunk erre, mert vannak ridegszívű és száraz elméjű emberek — a pedagógusok között is —, akik ellenségei minden ünnepségnek s legfőképpen az iskolaiaknak. Nem bizonyítgatjuk, hogy ők ezzel a felfogásukkal valamennyien bizonyos világnézeti tendenciákat rejtegetnek a „többet érő“ munka köpönyege alatt, csak azt a meggyőződésünket fejezzük ki mi, a munka emberei és megkívánói, hogy nagy hiba volna, ha a diák-naptárból minden piros betűt ki kellene törülnünk. Az iskolai ünnepek a vallásosságnak, a hazafiságnak, a hódolatnak, a hálának, a lelkesedésnek s kegyeletnek felkeltésére és mélyítésére szolgálnak; már pedig, hogy a tudás mellett van-e az embernek e legnemesebb érzelmekre is szüksége, arról a szívünk, ez érzelmek termője és hordozója, beszél. Ezért nyitottuk meg az évet Veni Sancfé-val, mert a Szentlélek Isten kegyelmét akartuk leesdeni az új esztendő nagy munkájához; s ezért zártuk Tede- ummal, hogy ünnepi misén hálát adjunk a jó Istennek a vett kegyelmekért s az esztendő szerencsés befejezéséért. E két nagy iskolai dátum között ez évben még a következő jeles alkalmakkor hangoltuk lelkünket ünnepi érzésre. Szept. 27-én az intézet fenntartó kegyurának, Werner Adolf dr. zirci apát úrnak, nevenapján gondviselő jótevőnk életére kértük az Isten áldását. — Okt. 6-án az aradi vértanuk lelkiüdvéért ünnepi gyászmisében imádkoztunk s emléküket az Önképzőkör rendezésében bensőséges ünnepséggel elevenítettük fel. — Okt. 17-én, a „finn-ugor testvériség“ napján, rendes tanítási óra keretében az együvéfartozóság erkölcsi és anyagi erőforrásának feltárásával derítettük fel a testvértelenség lehangoló érzését. — Nov. 2-án, a temetők ünnepén, a hősi halottaknak, az intézet elhunyt jótevőinek s tanárainak sírjaihoz kalauzoltuk el diákjaink lelkét és cserkészőrséggel adtunk kifejezést élő kegyeletünknek. Nov. 6-án a Mária Kongregáció rende
