Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1931
24 szervezetben. S ehelyett mit látunk? Bizony, bizony akárhányszor, mihelyt a zseb érdeke forog szóban, rút ökölharccá süllyed. Hogyan lehet megóvni a testedző játékokat és sportokat ettől a szégyenletes elfajulástól? Magukkal a testedzőjátékokkal, ha t. i. erkölcsi alapra tudjuk állítani az egész testgyakorlást, eszköznek tekintve, nem pedig célnak, s tanításukban a — mondjuk — atlétikai méltóságot egyesíteni tudjuk az erkölcsi méltósággal úgy, hogy e tekintetben semmiféle alkudozásnak ne legyen helye.“*) Ilyen lüktető élet folyt az egri gimnáziumban Kassuba alatt egészen 1914-ig, a háború kitöréséig. Ez a világkatasztrófa még a hit és erkölcs s tudomány csendes hajlékát is megrázkódtatta, a benne folyó nyugodt munkát ugyancsak megzavarta. Nemcsak azzal, hogy a szorgalmi időt elején, végén megrövidítette, nem is csak azzal, hogy a tanár- s tanítványsort megritkítotfa, de azzal is, hogy az alapmunka intenzitását és koncentrikus energiáját a nyugtalanná vált és szétszórt lélek folytonos izzásával, majd bágyadtságával csökkentette, egyikmásik intézményének működését pedig meg is bénította. Kassubának gondja most legfőképpen kettőre irányult: kitartani a végsőig és menteni, amit lehet, az alapcél érdekében; s emellett a kegyetlen időkből a tanulságosat hasznunkra fordítani és azoknak, akik értünk, a frontok mögött dolgozókért is harcoltak, vagy otthonukból kiűzetve hozzánk menekültek, javukra lenni. Az intézeti Értesítő „Iskolánk és a háború" c. fejezete mindenről részletesen és pontosan beszámol. Ezekből csak éppen azt emeljük még ki, ami szorosan a Kassuba személyével kapcsolatos. így megtudjuk belőle, hogy a tornateremnek és öltözőjének Vörös Kereszt-kórház céljára átadását nemcsak melegen ajánlotta, de a maga részéről külön is kérte; hogy az 50 ágyas kórházban az adminisztratív tényezők az intézet tanárai voltak; hogy Kassuba ezt a kórházat szinte az intézetének érezte s tekintette; hogy a maga személyében és testületé nevében háborús célokra jelentősen áldozott; hogy az itthon maradt tanulókat a társadalmi akciókba koruknak és képességeiknek figyelembevételével beállította, a jótékonyság gyakorlására közvetetlen adományokkal, vagy igényekről lemondással buzdította, hogy a hadbavonulfakaf féltő szeretettel kísérte, megzavart vagy megszakított tanulmányaiknak befejezésében, illetőleg folytatásában kívánható méltányosságon felül segítette; az elesetteknek — a régebbi tanítványoknak is — életadafait és arcképét kegyeletes kötelességnek majdan lerovására gyüjtetfe; hogy az oláh betörés folytán hajléktalanná vált s hozzánk menekült erdélyi gimnáziumi tanulókat oltalmába vette. Aki Kassubáf csak valamelyest is ismerte, mindezt természetes') Évzáró 1912/13.
