Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1931
18 lyonként és tárgyanként a tanulmányi eredményeket is; a kedvezőtlennek vagy nem egészen megnyugtatónak okát is nyomozza és nem mindig elégszik meg a tanulók gyöngébb tehetségéről vagy hanyagságáról adott magyarázattal. Meggyőződésként vallja, hogy a tanulóknak intézetünkben ismert nagy száma legkisebb ok az itt, vagy ott észlelt eredménytelenségben; ez csak több energiát kíván a tanártól. A siker igazában két tényezőn fordul meg: a diákok tehetségén és a tanár fegyelmező s oktató képességén. Hogy ez mennél jobb, mennél tökéletesebb legyen, nem fukarkodik a buzdításokkal s jó tanácsokkal. Szükségesnek tartja a tanárra nézve a folytonos önművelést a szellemi horizont kiszélesítése végett s az önvizsgálatot és önismeretet, mint a gyermeki lélekkel bánni tudás legelső feltételét. Részletekbe is menő- leg külön szól az olvasmányok és könyv nélkül megtanulandók fontosságáról, az írásbeli dolgozatok céljáról és javítási módjáról s kívánja, hogy a tanár mindig átgondolt tervvel és kellő készülettel menjen be az órára; az időt helyesen ossza be; tudás tekintetében ne tételezzen fel sokat tanítványainál; az önmaga ellenőrzésére a magyarázat egy- egy szakasza után tartson megértési próbát; ahol lehet, állandóan szemléltessen; időszakonkint új szempontok érvényesítésével ismételjen; saját tárgyának a többi elé helyezésével túlterhelést ne okozzon síb., stb. — Közismert tanítási elvek ezek s csak azért szedegettük ki őket az intézet jegyzőkönyveiből, hogy velük láttassuk a konzervatív Kassuba didaktikai és metodikai korszerűségét. Tanácsainak volt foganatja, mert tanári testületé munkájának jó eredményét bizonyította a siker és a felsőbbség elismerése. Az elismerés nemcsak általában az intézet, de Kassubának személye iránt külön is megnyilvánult a tanügyi felsőbbség részéről. Évről-évre megbízást nyer a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumtól az ország különböző középiskoláiban az érettségi elnöki tiszt betöltésére; majd, mint az Országos Közoktatási Tanács tagja, aminek lenni a legnagyobb tanári kitüntetés, járja az országot a magyar nyelv és irodalom tanításának és eredményének megfigyelése végett. Abban vagy ebben a minőségben készített jelentései megannyi remekmű voltak. Az intézet jó és mindig dicsért munkájának nyitja azonban Kassubának nem egyedül pedagógiai felkészültségében és akaratának követelő szigorúságában, hanem egyéniségének, jó lelkének másokat megnyerő, az ellenkező akaratot is meghajlító szerefetreméltóságában van. A megértő s kiváló tanári testület törzskara azért volt mindig kész az összemunkálásra, mert tudta, mert meg volt győződve, hogy Kassuba minden egyéni ambíciótól mentesen — mi sem volt tőle távolabbi — csak a jót óhajtja. Viszont az objektív kritika nem hallgathatja el, hogy Kassubának nagy szerencséjére volt a tanári testületé.
