Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1931
14 ügyi kiadványokból s egykori hírlapokból. A második jelessége, hogv az anyagot nemcsak összehordja, hanem értékeli is; aztán magukat az eseményeket sohsem elszigetelt jelenségeknek tekinti, hanem keresi kapcsolataikat s fölfedi sokszor homályban rejtőző rugóikat is s a hatás és kölcsönhatás bonyolult szövedékeiben felfogásának tisztultságával és ítéletének biztosságával megállapított eredményeit kultúrtörténeti szintézisben iparkodik összefoglalni. így aztán műve egyes részeiben valóságos korképpé szélesül a szerkezeti egység sérelme nélkül. A gimnázium a függetlenségi harc idején, a magyar nyelv és magyar nyelvű tanítás ügye az egri gimnáziumban, a visszaállított m. kir. helytartótanács tájékozatlansága, a népiskolai törvény, a papír-korszak stb. részletek megannyi gyönyörű korképek. Harmadik jelessége a műnek, hogy szívvel van megírva. S minél előbbre halad munkájában, minél jobban közeledik a saját korához, annál részletesebbé válik, annál melegebb hangok színesítik s oly elevenséggel rójja egymás után a művészien kicsiszolt sorokat, mintha személyes élményeiről írna. Itt-ott szinte a romantika határán jár, de légüres térbe nem repül, mert a tényleges állapotok, a kézzel fogható történeti adatok, megannyi nehezékek, a valóság talaján fogják. Mind e jelességek együttvéve nemcsak a korabeli hasonló monográfiák legjobbjai közé emelik a Kassuba művét, de hosszú életet is biztosítanak neki s mintának kínálják a gimnázium történetét folytatólagosan majdan megírónak. Alighogy pontot tett Kassuba e nagy művére, amely irodalmi tevékenységének nemcsak terjedelemben, de értékben is legjelesebb alkotása, hozzálátott anyagi téren legnagyobb feladatának, az új gimnázium és rendház fölépítésének előkészítéséhez. Egerben az új gimnázium-építés és konventépülef-bővítés régóta húzódó, súlyos ügy volt. A gimnázium — az eredeti épületnek (ma reáliskola) elemi csapások következtében elveszfegetése miatt — csak afféle szükségépületben húzódott meg, amely a közegészség s a pedagógia követelményeinek eredetileg sem felelt meg; a rendház pedig a nagyobbodó pedagógiai igényeknek csak valamelyest is kielégítésére újabb és újabb helyiségeket kényszerülvén átengedni az iskolának, immár elviselhetetlenül szűknek bizonyult. S mert a várt és ígért, de mindig elmaradt építkezés újabb és újabb reményében könnyelműség lett volna a sok viszontagságon keresztül ment és közel hat évtizeden át csak belső javítgatásokkal fenntartott, kívül ellenben folyton rongálódott épületeket alapos restaurálás alá venni, a Kassuba igazgatóságának idejére az épület-állapotok egyenesen a hivatásos munka megbénulásával fenyegettek. Az intézet akkori fenntartó kegyura, Vajda Ödön zirci apát, első egri útja alkalmával szerzett tapasztalatai alapján tisztában volt azzal, hogy az építkezés elől neki már nem lehet kitérnie s szinte az életét tette fel rá, hogy ezt a sokat meghányt-vetett kérdést, ha nagy
