Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1931
12 szépségükkel, de szerkezeti és stílusbeli tökéletességükkel is Kassubának sok dicséretet nyert emlékei az intézet irattárában, azt az időt önművelésre fordította. Fiatalabb éveiből maradt feljegyzései s anyag- gyűjtő előmunkálatai, majd nyomtatásban megjelent beszédei (Két beszéd az önképzőkörben) és értekezései (Az irodalom és erkölcs, Az erkölcs és műveltség, Ä műélvezet némely feltételeiről) világosan mutatják lelkének érdeklődő irányát s láttatják önmunkásságának körét. A nyelvtisztaság és az erkölcsi tisztaság az ő legnagyobb gondja és legkedvesebb témája akkor is, amikor ír, abban a sajátságos kapcsolatban, amelyet fentebb idézett soraiban megismertünk. Életének ebből az eredeti irányából nem zökkent ki soha; az öreg, szolgálati idejének vége felé járó Kassuba, — mint látni fogjuk, — ha ír, ha beszél, ha felolvas : irodalmi, esztétikai és művészeti témáit mindig elkölcsi látó- és hatókörébe állítja be. Munkái nem eredetiségükkel, hanem alaposságukkal és szép előadásukkal kiválók. Az anyagot német és francia művekből merítette. Egyenesen az ezekben kielégülést kereső lelke hajtja arra, hogy németül és franciául jól olvasni megtanuljon. S mert e célból a nagy vakációkban Németországot és Franciaországot ismételten fölkereste, mindkét nyelvben többre jutott, mint amennyit éppen szükségesül óhajtott. Külföldi útjára az őt jellemző alapossággal és tervszerűséggel készült. S ha visszatért, élményeiről sokat és gyakran beszélt. Az iskolában is. De itt sohasem csak ötletszerűen vagy éppen szórakoztatásul, hiszen ezt magának a mindig kevés óra miatt nem engedte volna meg, hanem per associationem idearum azért, hogy tapasztalataival megvilágítson, az elmélet és való élet egymásra-vonatkoztatásaival ismereteket s világpéldákkal szíveket jobbakká és nemesebbekké formáljon. Ezek a nyári tanulmányutak hova-fovább ritkábbak lettek igazgatójának életévekben előrehaladása s velük kapcsolatosan fogyatkozó erejének és egészségének fürdőzéssel jobbítása érdekében mind sűrűbb és hosszabb ideig távolléte miatt; majd egészen elmaradtak, amikor az igazgatói teendőkben helyettesítőből Szvorényinak mindkét tisztében utódja lett. Ezután már, ha külföldre ment, igazgatóságának utolsó évtizedében, maga is csak gyógyulást keresett. Vajda Ödön zirci apát, kedve szerint, aztán a tanári testület óhajának megfelelően és — tegyük hozzá — a diákok örömére is Szvorényi elhúnytakor (1892. dec. 11.) őt bízta meg az intézet igazgatásával, majd az iskolaév elteltével, 1893. június 29-én, a konvent perjelévé és a főgimnázium igazgatójává véglegesen kinevezte. Bármennyire ismertek voltak is Kassuba előtt a konvent és főgimnázium állapotai, amelyeknek ezentúl felelős gondviselője s életüknek irányítója lett, s bármennyi gyakorlatra tett is szert Szvorényi oldala mellett az intézet vezetésében, aggódás szállta meg a lelkét,
