Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1930
35 11. Tanulmányi állapot. Ennek statisztikája: A 87‘90°/o feljebb haladásra ítélt tanuló mellett s a javítóvizsgálaf segítségével feljebb haladásra legalább is számító 6‘47u/o-on kívül csak 5’63%-ban vannak olyanok, akik társaiktól végérvényesen elmaradtak. A tanulmányi eredmény tehát szintén megnyugtató, sőt jó, aminek öröme a szülőé mellett megint csak a miénk; szerzői a megállapodottabb életviszonyok, a tökéletesebb pedagógiai módszerek, az intézet munkára kényszerítő hagyományos rendszere, a hivatását betöltő s ilyen népes iskolában, mint a miénk, munkaerejét áldozatosan kifejtő tanár s végül, legalább többségében, jószándékú, kötelességekre hajló ifjúságunk. De jobb is lehetne, ha a kötelességérzet mindenikben erősebb volna a játékszenvedélynél s ez, vagy a gyermekek közt egyre kedveltebb technikai foglalkozások nem gyöngítenék a tanár s szülő kötelességekre buzdító szavát. Más akadályát is tapasztaljuk azonban a gyermek előhaladá- sának. Ez főleg a kisebbek körében észlelhető. Közülök a legtöbbnél nem hiányzik a nagy igyekezet, de a baj abban van, hogy nem tudnak okosan, helyesen, gazdaságosan tanulni. Sok gyermek 6—8 órán keresztül is ott görnyed a könyv mellett. Az a szülő, aki teljesen járatlan és tudatlan a tanulás pszichológiájában, mivel a gyermek monoton recitálását, mormolását, olykor lármáját folyton hallja, tehát közvetetlenül győződik meg fia szorgalmáról, a sajnálkozó magyarázatot természetesen a sok leckében találja meg; s ha a tanulás eredménye mégsem kielégítő, amint hogy az így tanulóké rendszerint ilyen szokott lenni, akkor a szülőnek a túlsókat követelő iskola iránt támadt keserűségéhez hozzájárul az „igazságtalan“ tanár iránt való kritikája is. Pedig a gyötrelmes és mégis eredménytelen munkának oka a jelen esetben magában a tanulóban van: nem ismeri a gazdaságos tanulás módját, a magoló szokás helyett az ésszel, értelemmel, tehát megértéssel való tanulás művészetét. S mert arról is van tapasztalatunk, hogy a helytelen tanulási mód megrögzötté is válik, a túlterhelés látszatát keltve még a felsőbb osztályos tanulók között is vannak olyanok, akik ugyancsak gyötrődnek vagy el is buknak a betűszerinti tanulással fel sem dolgozható nagyobb tanegységekben. A múlt évben külön tanulmány tárgyává tettük a túlterhelés újabb keletű vádját s arra az eredményre jutottunk, hogy az iskolában jól előkészített rendes tárgyakból nem lehet s nincs is túlterhelés; mert az otthoni munkára közepes tehetségű tanulónak 2—3 óránál többre nincs szüksége ; s ha mégis több idő kell rá, ennek az imént érintett tanulási módszeren vagy a tanuló gyámoltalanságán kívül, ami a szótárkezelésben s az írásbeliek végzésében szokott megmutatkozni, oka lehet a sok mindenféle házi vagy iskolai rendkívüli elfoglaltság s oka lehet az iskolai könyv is nagy terjedelmével mindent feltálaló bőségével. Ez ellen 3*
