Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1930
30 magyar földet, de magyar lelket téptek szét, magyar fájdalmat újítottak fel, a léleknek magyar földbe, kőbe, rögbe szivárgott örömét rombolták, midőn az országot feldarabolták. E szomorú haza építésének gondolata nagy irányítónk. Lelkes és munkás hazafiság nagy építő erő: a történelem dicső lapjait ez a hazafiság írta. Ezt igyekszünk mi is beleírni fiaink leikébe; nagyok leikéből csalt szikrával lángralobbantani, hazafias ünnepeink tartalmával, hazafiúi érzület és kötelességteljesítés ápolásával oly erőssé fokozni, hogy kiküzdjük magunknak a szép, nagy, boldog Magyarországot. 8. Ünnepek. Nem vitatkozunk azokkal a ridegszívű és száraz elméjű emberekkel — van köztük pedagógus is —, akik ellenségei minden ünnepségnek s legfőképen az iskolaiaknak. Azt sem állítjuk, hogy ők ezzel a felfogásukkal valamennyien bizonyos világnézeti tendenciákat rejtegetnek a „többet érő“ munka köpenyege alatt, csak azt a meggyőződésünket fejezzük ki mi, a munkának emberei és megkívánok hogy nagy hiba volna, ha a diák naptárból minden piros betűt ki kellene törülnünk. Nemcsak az eszünk diktálja, de a szívünk érzi, hogy hellyel-közzel vannak alkalmak, amikor a hétköznapok sebesen forgó kerekét egy-egy napra, egy-egy órára meg kell állítanunk, hogy Egyházunk és Hazánk nagy eseményeire s jeles embereire emlékezéssel azon felemelő eszmék világosságától és azon nemes érzések melegétől, amelyeket ők revelálnak, jobbakká, tisztábbakká, emelkedet- tebbekké váljunk; a jelenre a hódolat és hála érzelmeit felkeltsük és elmélyítsük, jövő életünkre az okulást, a tanulságot levonjuk. Ebben a felfogásunkban igazol a Középiskolai Rendtartás is, amely a munka napjai között helyet enged az ünnepeknek is. Ezért nyitottuk meg az évet Veni Sanctéval, mert a Szentlélek Isten kegyelmét akartuk leesdeni az új esztendő nagy munkájához, s ezért zártuk Tedeum- mal, hogy ünnepi misén hálát adjunk a jó Istennek a vett kegyelmekért s az esztendő szerencsés befejezéséért. E két nagy iskolai dátum között ez évben a következő alkalmakkor hangoltuk lelkünket ünnepi érzésre. Szept. 27-én az intézet kegyurának, Werner Adolf dr. zirci apát úrnak nevenapján gondviselő jótevőnk életére kértük az Isten áldását. — Okt. 6-án az aradi vértanuk lelkiüdvéérf ünnepi gyászmisében imádkoztunk s emléküket az Önképzőkör rendezésében bensőséges ünnepséggel elevenítettük fel. — Okt. 18-án, a „finn-ugor testvériség“ napján, rendes tanítási óra keretében az együvétaríozóság erkölcsi és anyagi erőforrásának feltárásával derítettük fel a testvértelenség lehangoló érzését. — Nov. 2-án, a temetők ünnepén, a hősi halottaknak, az intézet elhúnyt jótevőinek s tanárainak sírjaihoz kalauzoltuk el diákjaink lelkét és cserkészőrséggel adtunk kifejezést élő kegyeletünknek. — Nov. 8-án a Mária-kongregáció rendezésében a jubileumi év nagy lelkesedésével és örömével még egyszer ünnepelt az intézet
