Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1930
18 kéklő égről hull le rád, s a búzakéve glóriád. És egy szóval te vagy minden, elmúlt, és várt éveinken, Ami szépség, tiszta jóság. Veled szemben szivadósság alakodat hideg kőbe, meleg szívvel bele[vésni. Kék ég alól, nyári csendbe fehér csapat sorra rendre jő elő, és jőnek ezrek, lélekföldre permeteznek szép szavakat, szent hitet. Hogy mit szívük épített, szép szavaktól, szív-esőtől növekedett áhítat tüzesre edzett életen, ölelje át, sok éveken. Testvérem, ha most e szent szoborra töretlen szíved ráomolna, szép lenne, ha hogy mondanád: Én, fehér papok diákja, szoborszemed akárha látja, akárha nem, egy életen keresem az ajtóm, mely mögött a zajtól menekülten megtalálom, ki Ur életen és halálon, elérem, ha át kell mennem száz tengeren, száz hegyen, Istenem! Amen. — Úgy legyen! Erre felbúgoíí a fúvószenekar áhítatos hangja s a félezer gyerek megindult, hogy hódolata jeléül egy-egy virágszálat tegyen a Szentnek lábához. ❖ * * S a szobor áll és állandóan köztünk van; nemcsak dísznek; ékességnek, hanem oktatónak, nevelőnek .........
