Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1930
14 gatója, most pedig az egész rendnek apátja, dr. Werner Adolf atyánk engedelmével ezennel átadok. Én és jelenlegi egri rendfársaim majd lelépünk a szereplés teréről, befejezzük előbb, vagy később földi hivatásunk szerint a nekünk adatott missiómunkáí : álljon e szobor rendületlenül. Hirdesse a ciszterci igazságot, a tudomány szerefetét, a sziklaszilárd jellemet, a magyar hűséget és a mindenkori keresztény testvéri szeretetet. Induljunk, amint indultak 1146-ban III. Jenő, a nagy ciszterci pápa felhívására Szent Bernát atyánk tüzes lelkesedéssel kiáradó szónoklatára a keresztes hadjáratok. Mi is Szentföldet akarunk meghódítani, a magyarság köny- nyével, Eger vérével, az egri nők lelkesedésével meghódított, védelmezett keresztény Magyarországot. Ám lépjenek nyomainkba mostani tanítványaink: nem éltünk hiába, ha úgy sikerül átplántálni Szent Bernát szellemét tanítványaink, növendékeink leikébe, amíképen Szent Bernátéból kiáradva akkor bejárta a világot. Míg az örök igazságok útjairól le nem lépünk, addig élni fog bennünk és ihletni fog bennünket a dicső Szent Bernát szelleme. Eger egy szoborral gazdagabb lett, az egri ciszterci gimnázium ifjúsága lelke szépüljön Szent Bernát szellemétől, valahányszor e szoborra tekint. A clairvauxi Szent Bernát szíve és lelke hasson-éltessen mindannyiunkat Isten dicsőségére, a magyar haza javára, a magyar ifjúság lelki gazdagodására.“ * A mély hatást tett beszéd után Kürti Menyhért dr. igazgató így köszönte meg az intézetnek jutott jótéteményt: „Mélyen Tisztelt Ünneplő Közönség! Kedves Ifjak! Az alkalom és ok, amit és amiért ünnepelünk, hivatott ajakról már ismertetést nyert a templomban. De sőt az imént elhangzott beszédből és az ennek végén rögtönzött intézeti eseményből az is tudott már, hogy miért jöttünk e helyre. Azért, mert a századforduló kínálkozó, sőt kívánó alkalmából elröppenő szónál maradandóbb és hatékonyabb emléket állított itt a kath. Egyház nagy szentjének, a Ciszterci Rend ékességének s az egri gimnázium patrónusának az intézet egykori kiváló tanítványa, rövid időn keresztül itt működött, de ma is emlékben élő jeles tanára és magának a Szentnek, Bernátnak, dicsőségesen működő, lánglelkű fia. S azért jöttünk ide, hogy ezt az emléket megáldjuk, átvegyük ajándékul és megőrizzük nem puszta díszül s nem üres ékességül. Én úgy érzem, T. Közönség s K. Ifjak, hogy szabad volt nekem e szobor eredetét dicsérve megemlítenem. Nekem erre szükségem van, mert csak az adakozó nemes lelkén keresztül tudom ez ünnepnek azt az eszmei jelentőségét és értékét szemléltetni, amely a mi
