Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1929
17 erejének és fia szellemi képességeinek jobban megfelelő életpályára idejében adja. Ismerjük a földműves ember szociális helyzetét; azt is tudjuk, hogy a kisipart mennyire sorvasztja a gyáripar. S ha mindez nagyon megérthetővé, sőt egyenesen kívánatossá teszi, hogy a földműves is, az iparos is taníttassa a fiát, ez a szükséglet nem jelenti azt, hogy meg se álljon a középiskola s épen a gimnázium kapujáig. Itt csak a valóban kiváló falusi tehetségek számára volna hely; az átlagos többségnek közbeneső stációkon kellene az intelligens földművessé vagy iparossá tevő művelődést keresnie. De ezt keresse és a műveltséget szerezze meg, mert a tudás a földművest támogatni fogja a jelenlegi gazdasági viszonyokkal való súlyos harcban, az iparost meg kiemeli a „fuser“-ok szánalmas tömegéből s akár kisiparban, akár gyáriparban szilárd helyet biztosít neki. S hogy ennekelőtte az iparos és kiskereskedő olyan méltatlan értékelésben részesült nálunk, ezt, legalább is részben, az a szellemi inferioritás magyarázza meg, amelyben a mi kisiparosaink és kiskereskedőink leiedzettek. Ilyenképen, az ipari és kereskedői s általában a gyakorlati életpályák felkarolásával azt az egyet biztosan el lehetne érni, hogy kevesebb, tehát arányosabb lenne az intellektuális termés, amelynek fúl- bősége ma talán a legfájóbb baj. De nem lenne okuk panaszra és sajnálkozásra azoknak sem, akik a középiskolából lemaradtak s „csak" földművesek, iparosok vagy kereskedők lettek, ha e tisztes foglalkozású férfiakat az okos, a tanult jelző ékesíti, bármily nehéz most az ő helyzetük is. Először is azért, mert hinnünk kell, hogy a mai állapot csak átmeneti, tehát az idő biztosan jobbra fogja fordítania sorsukat; másodszor azért, mert tudott dolog, biztos dolog, hogy tudással és hozzáértéssel párosult becsület és tisztesség nem bukhatik el a legnagyobb kenyérharcban sem. Ezek után néhány szóra forduljunk még azok felé, akik immár elszegődtek a magasabb kvalifikációjú életpályákra, mert középiskolai végzettséggel megszerezték a képesítést és lehetőséget arra, hogy egyetemen vagy főiskolán folytassák tanulmányaikat. Azt mondottuk előbb, hogy ezekkel szemben ma, mikor minden értelmi pálya zsúfolt, szinte tanácstalanul áll az Alma Mater is. Igen, a rögtöni elhelyezkedés lehetőségére nézve, de nem a pályaválasztás észszerű szempontjai tekintetében. Ennek ugyanis megvannak a legfőbb princípiumai, amelyeket a múlt évben meglepő egybehangzósággal állapítottak meg a mi nagynevű öregdiákjaink, megannyi büszkeségeink: Baranyay Jusztin dr. egyetemi tanár, Schönner Odiló altábornagy, Ury Lajos dr. táblai tanácselnök, Scipiades Elemér dregyetemi tanár, Saád Henrik zirci apáti irodaigazgató, zeneesztétikus és Víg Albert ny. államtitkár, akik nagy szeretettel és gazdag tapasztalattal tájékoztatták 2
