Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1928
28 6. Kirándulások. A testnevelés ügyét is szolgáló kirándulások az őszi s különösen a tavaszi alkalmas időkben ez évben sem maradtak el. Ezek elsősorban a földrajzi, természetrajzi és fizikai tanításoknak gyakorlaíiabbakká tételére céloztak, de a többi tanulmányok megvilágítására is szolgáltak. Mindezek kisebbek voltak s térre a várost környező halmokon és hegyeken, illetőleg a helyi ipartelepeken, időre nézve pedig rendszerint 1—2 órán vagy egy-egy félnapon túl nem terjedtek. A művészi nevelés céljára a helyi műemlékekhez és a képkiállításokra vezettük el gyermekeinket. — Nagyobb tanulmányi kirándulásra, amelynek rendezője és vezetője Baksa Kristóf r. tanár, kísérője pedig Varga Bennó r. tanár volt, a Balatonhoz mentek diákjaink. A kirándulásban 30 tanuló vett részt és 5 napig tartott (jún. 1—5.). Ezenkívül volt egy kétnapos kirándulás is, amelyet Mészáros Ervin r. tanár rendezett a VI. osztály részére. Ennek helye Ózd-gyártelep és az Aggteleki barlang, ideje máj. 18—19. volt. 7. Vallás-erkölcsi és hazafias nevelés. Egy világba dobott helytelen éleíelv, mely szabadabb folyást enged az emberi vágyaknak és szenvedélyeknek, csak roppant nagy erőfeszítések árán küszöbölhető ki. Csak az emberiségre zúdított nagy csapások és veszteségek árán jön meg sokszor a nagy kiábrándulás. A külső, anyagi érdekekbe sodródó életfelfogás járatja táncát az emberiséggel s hozza népekre, nemzetekre gyengítő, bénító hatását. A mai idők életberendezése aprópénzre váltása a mögöttünk maradó évtizedek materialiszfikus felfogásának. Ezen Istent kiküszöbölő, vallást, erkölcsöt a templom és szoba sarkába visszaszorító életfelfogás elvégezte s végzi pusztítását a világ mai ifjúságában is. Elvégezte némelyütt az iskolában is úgy, hogy a ma élő legnagyobb paedagógusok egyike pálcát tör a nagy francia nemzet iskoláinak laikus morálja felett s bejelenti csődjét az ifjúság nevelésében. Pusztán psychológiai szempontból is örökre pótolhatatlan bázist rabolnak el és döntenek le a lelkiismeret trónjáról, mikor az Istent próbálják az ifjúság leikéből kiszakítani. Ezt azonban bosszulaf- lanul megtenni nem lehet. Szomorú, hogy évtizedek virágzó ifjúsága esik áldozatul könnyekre indító csapásként, család és nemzet gyászára ily szerencsétlen próbálkozásnak. Valóságos oázisa az ifjúságnak az olyan intézet, hová ez a romboló munka be nem hatolhat. Nem is kell nevelői szem ahhoz, hogy észrevegyük a különbséget olyan ifjak között, kik a vallás megszentelt talaján s annak erejében nőttek fel vagy ellenkezőleg a vallás-erkölcsi nevelés nemesítő erejét nem élvezték. Azt a szilárd és nemes lelkületet, az ifjúság életét oly vonzóvá varázsoló szépséget, melyet a vallás-erkölcsi milieu ad, semmiféle emberi pótlékkal elérni nem lehet. S ha tudjuk, hogy a nemzet jövője az ifjúság, akkor ez a kérdés országos fontosságot nyer s az ország jövőjét teszik kockára és ássák sírját, melybe könyörtelenül
