Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1928

31 végzetes tévedés is előfordul a családi nevelésben, amelyek egyszerű felvilágosítással, a figyelemnek puszta rájok irányításával s az ennek nyomába lépő gondolkodással kiküszöbölhetők, megjavíthatók volná­nak. Ezért, bár mi is valljuk, hogy a világ összes pedagógusai sem tudnának pótolni egyetlen jó anyát sem, mégis a legokosabb anyának és apának is szüksége van pedagógiai ismeretekre, az iskola felvilágo­sítására s irányítására. Mert be kell látnia minden szülőnek, hogy a természetes ösztön a nevelésben egymagában nem elegendő, hogy a tradíció: a szokásoknak puszta átvitele legkevésbbé megnyugtató. A természetes nevelői ösztönt alá kell támasztani tudással; a szokásokat, ha hibásak, meg kell korrigálni helyes ismeretekkel. Másfelől azonban azt is valljuk, mert tapasztaljuk, hogy a legképzettebb s legjobb aka­ratú tanár is olykor-olykor tehetetlenül áll egyik-másik tanítványával szemben. Nemcsak azért, mert az a néhány óra, amelyben a tanár tanítványai között van, vajmi kevés idő arra, hogy minden tanulót kiismerhessen, főképen ha meggondoljuk, hogy az iskolának fegyelme, a tanulótársak környezete és az állandó ellenőrzés nem is engedik teljesen kibontakozni a gyermek egyéniségét, s így sok finom árnyalat elvész a tömegérzések árjában; de azért is, mert vannak egészen kü­lönleges bánásmódra szoruló s különleges elbírálást kívánó gyerme­kek, akikkel szemben a íömegkezelés sablonjai teljesen céljukat vesz­tik. Ha már most a szülő segítségére jön a tanárnak s hű és igaz ké­pét festi meg gyermekének, egy-kettőre megszűnhetnek azok a nehéz­ségek, amelyek miatt a tanár tanítványa leikéhez és eszéhez nem tu­dott hozzáférni. íme ezért van szükség, nagy szükség annak a közös és harmónikus atmoszférának megteremtésére, amelyben a családnak és iskolának egymást támogatva kell mozognia. Ezt a magunk részé­ről tervszerű pedagógiai előadásokkal és az intézeti ünnepségeken kívül, amelyek mindenkor kedves találkozókra adtak alkalmat, állandó látogatási lehetőség nyújtásával iparkodtunk megteremteni. Első sorban e célra folytattuk a két évvel ezelőtt megkezdett rendszeres pedagógiai előadásainkat, hat alkalommal gyüjtvén össze a szülőket s a pedagógia iránt érdeklődőket az intézet tágas tornatermébe. Azért ide s nem a megszokott előadóterembe, mert sok volt a hallgató, amit az magyaráz meg, hogy az előadások közérdekű tárgyról, az életpályákról szóltak, az előadók pedig országos hírre jutott öregdiákjaink voltak. De láto­gatottak, kedveltek voltak ünnepélyeink is, amelyeken tanár, szülő s diák meleg érzésben olvadtak egybe. Az alkalmi találkozások mellett szükségkívánta érintkezését az iskolának a szülővel az Izenefek c. köny­vecske közvetítette, amely minden órában kéznél volt; viszont a szülők­nek a fogadási órákban nyílt alkalmuk a tanárokkal való megbeszé­lésekre. Amiatt, hogy a szülők nem látogattak volna, épen nem panasz­kodhatunk ; de ha a látogatások nemcsak veszedelmek elhárítására

Next

/
Oldalképek
Tartalom