Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1928
25 a gimnáziumba jelentkező úgyis sok, az intézet a saját érdekét véli azzal szolgálni, ha a jövő évtől kezdve a felvételre jelentkezettek közül a vasúton bejárókat a második sorba fogja állítani. 4. Az intézet épülete mind egészségi, mind pedagógiai tekintetben a legkényesebb igényeket is kielégíti. Folyosói szélesek, termei tágasak, világosak és épenúgy, mint termei, folyosói is jól szellőztethetők. A vakációi tatarozás ez évben is, mint minden évben, eltűntette az egyéves használat kopásfoltjait. Bútorzata és felszerelése használati tárgyakban s szemléltető eszközökben igen gazdag. Az immár harmincéves padok meglepő épségben maradtak meg. Általában az egész intézetben meglátszik a gondosság, amellyel a tanári testület félti; s a lelki finomság, amellyel az ifjúság meg tudja kímélni ezeket az értékeket. Az épség, tisztaság, csín maga nevel: visszatart a rongálástól s egyenesen kéri a megbecsülést. S ha ebben a szülők is segítenek otthoni szoktatással s az idegen vagyon kímélésére serkentéssel, kevesbedni fog azoknak száma, akik a közvagyonnal oly könnyelműen és kegyetlenül szoktak bánni. — Az intézettel kapcsolatos templomnak özv. Glózer Lászlóm úriasszony ez évben is állandó jótevője volt buzgó szívének és művészi kezének ajándékaival. 5. Testi nevelés. A mi elvi álláspontunkat a testnevelés kérdésében a ma élő pedagógusok legjelesebbjének, a német Försternek szavai fejezik ki leghívebben: „A korunkban divatossá vált testi nevelésről azt kell mondanom, hogy nagy erkölcsi ellensúlyra sürgősen szükség van. Először azért, mert a testi fejlődés mindig rejt magában a lelki fejlődésre nézve némi veszélyeket, amelyek ellen csak a jellemnek minél nagyobb művelésével védekezhetni; másodszor azért, mert a testi egészség, bátorság és ellenálló erő épen az erkölcsi világból nyeri leghathatósabb ösztönzéseit, támaszait és védőit. Nincs gondolkodó nevelő, aki nem tudná, hogy a test erősödése és fejlődése, a lélek műveltségének nagy ellensúlya nélkül, a testi erő durva fiíogtatására s — hogy úgy mondjam — a testi önérzet szertelen megnövekedésévé fajulhat. Az angol iskolában, például, a testedzés mindenféle fajtájának szertelen gyakorlása, a testi vetélkedés vágyának felkeltésével és izgalmaival s a test erejének kelleténél nagyobbra becsülésével sok nemes érzést fojt el a lélekben. A test edzését, kétségkívül, az iskoláknak a test épségét fenyegető ellensúlyául kell tekintenünk, de ha mértéke és határa nincs, akkor a testtel való túlságos foglalkozás miatt mindazt, ami testi, merésszé és fékezhefetlenné teszi — az érzékiséget is, amelyet pedig, mértéket tartva, korlátozni lenne hivatva. Aki a testnek fejlesztését az erkölcsi fejlődésnek kellőképen alá nem rendeli, annak a puszta testi sikernél egyéb gondja nincs s csak eldurvítja a lelket. A fest fejlesztésének magasztos célját, egyszersmind mértékét és határait — úgymond a protestáns Förster — szebben senki sem
