Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1928
20 ISKOLÁNK AZ 1928—1929. ÉVBEN. Sorrend szerint Értesítőnk legutolsó lapjára tartoznék, de az esemény fontossága és a tisztelet ide az élre iktatja azt a veszteség-valóságot, hogy GAÁL MÓZES tankerületi kir. főigazgató úr ez iskolai év végével befejezte közszolgálati működését és negyven évi munka után nyugalomba vonult. Értesítőnk első lapjai rövidre vont összefoglalásban méltatják az ő nagyon gazdag és értékes munkás életét, itt csak a krónikás jegyzi fel azokat a szavakat, amelyek szorosan az intézet történetére tartoznak. Az ő országosan ismert s általánosan nagyon tisztelt nevével Értesítőnk hét évfolyama dicsekedett „Látogatások“ c. fejezetében. Gaál Mózes ugyanis tizenegy évi tankerületi főigazgatóságából hét évig volt bölcs vezérünk, jóra tanító mesterünk és szeretett barátunk. Azért csak hét évig, mert közben — négy évre (1920/1—1923/4) — hazánk széttépett állapota régi tankerületünkből, a budapestvidé- kiből, kiszakított és a Miskolcon székelő s azóta megszűnt kassaihoz sodort bennünket. Az intézet történetében fel van jegyezve, hogy 1920. okt. 9-én, mikor pedig csak ideiglenesen hagyta el az intézetet, tanár és tanítvány nagy megindultsággal vett tőle búcsút. Ez évben ápr. 26-án úgy távozott körünkből, hogy hivatalosan többé már nem jön közénk, mert negyven évi közszolgálati munkáját csendes elvonultságban csak írói munkával fogja folytatni. Intézetünkhöz való viszonyát utolsó jegyzőkönyvének e néhány szava fejezi ki: „Szerettem és szeretem ezt az iskolát.... Az igazgató és a tanári testület oktató és nevelő munkáját néznem nekem valóban lelki gyönyörűség volt. Midőn ezt megállapítom, mélyen meghatva veszek tőletek búcsút, szívemhez nőtt munkatársaim. A veletek közös munkában eltöltött éveket mindenkor legszebb emlékeim közé fogom sorozni és hálát adok a Mindenhatónak, hogy veletek együtt dolgozhattam, s adtatok nekem meleg szívetek érzéséből is.“ — Ezt jól érezte meg. Érthető tehát, hogy ez a mostani elválás nála is, nálunk is könnyeket fakasztott. A személye iránt való szeretetnek és a hozzá való ragaszkodásnak azonban az egész tankerületben általánosnak kellett lennie, mert csak ebből magyarázható meg az a forma szerint előkelő, tartalmában hozzá méltó ünnepség, amellyel a budapestvidéki tankerület középVII.
