Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1927
17 amelyek mindenkor kedves találkozásokra adtak alkalmat, állandó látogatási lehetőség nyújtásával iparkodtunk biztosítani. Első sorban e célra folytattuk a gyermeknevelésről múlt évben megkezdett rendszeres előadásainkat, nyolc alkalommal gyüjfvén össze a szülőket s a pedagógia iránt érdeklődőket intézetünk fizikai előadó termébe, egyszer meg külön szülői értekezletre az iskolai túlterhelés problémájának megbeszélésére; aztán bevezettük az „Izeneíek“ c. könyvecskéket, amelyek minden órában kéznél voltak esetleges üzenetek küldésére; időszakonkint pedig az intőket is eljuttattuk az érdekelt szülőkhöz, akiknek a tanárok hivatalos fogadási órákban, de — ha ok és alkalom volt rá — ezeken kívül is készségesen szolgáltak felvilágosítással, tanáccsal és útbaigazítással. 10. A tanulók erkölcs-fegyelmi állapota. Városunknak tiszta levegője, amelyet az évezredes történeti múlt emlékeivel lehel felénk; a jelen pedig a hit és erkölcs talajából kinőtt élő intézményeivel állandóan frissít, táplál, a mi munkánkat nagyon megkönnyíti, mert mindazokat a nevelői hatásokat, amelyekről a fentebbiekben emlékeztünk s amelyeknek áramába gyermekeinket beállítottuk, nem zavarja, nem gyöngíti, hanem támogatja, erősíti. Csak természetes, hogy a kedvező külső körülmények s tervszerű belső nevelési tényezők csak jót eredményezhettek. Meg is állapítjuk, hogy a mi gyermekeink általában jók, s ez a mi legnagyobb örömünk legyen az ő legnagyobb dicséretük. Mert akár a vallási kötelességek teljesítését tekintjük, amelyben a buzgó áhitatnak felemelő megnyilatkozásaiban is gyönyörködhettünk; akár a tanári és tanífványi viszonyt vizsgáljuk, amelynek igen kedves mutatója a bizalomból származó közvetetlenség s minden jó szándéknak követése; akár a munkakedvef és köfelességérzetef bíráljuk, amelynek emelkedését, illetőleg mélyülését az általános tanulmányi eredmény fokozatos jobbulása mutatja; akár az intézeti rend és fegyelem iránti érzékenységet mérlegeljük, amely ellen a félezer tanuló közül csak két tanuló vétett súlyosabban az intézet vagyonának tervszerű károsításával, amiért is a többiek sorából kilépésre kényszerültek, míg a többiek — tudomásunk szerint — gyermeki pajkosságból, könnyelműségből vagy szilajságból sem viselkedtek tűrhetetlenül: lelki megnyugvással állapíthatjuk meg, sőt örömmel jelenthetjük, hogy tanuló- ifjúságunk nagy többsége immár nyújtja azt a reményt, amelyet a jobb jövő áhításában hozzá fűzünk s amelyre hazánk régi nagyságának visszasóvárgásában oly sokat építgetünk. Számokban beszélve, ha a 2-es jegyet tartalmának szószerinti értelmében értékeljük s mint ilyent alkalmazzuk, az 518 nyilvános tanuló közül 510-et, tehát 98'45%-ot ítélt és tart /ó-nak a tanári testület, s csak 8, tehá 1*55% volt az olyan, akiket jellembeli fogyatkozás, nagyobbfokú kötelességmulasztás vagy épen rosszindulatú és folytonos rendetlenkedés miatt 3-as, tehát „sza-
