Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1926
7 Légy áldott, mert iskolád egy évszázadon át egyedül s több mint két évszázadon keresztül folytonosan nevelte népemnek buzgó és okos vezéreit — ezt mondja Heves vármegye. Légy áldott, mert iskolád nekem jótevőm, hiszen saját fiaim a hitben és hazaszeretetben itt edződtek meg; de büszkeségem is, mert a rajokban ideszálló idegenek magyar szót itt tanultak s itt váltak a hazának édes gyermekeivé — ezt mondja Eger város. De légy áldott, ezerszer légy áldott, mert Te tanítottad az én büszkeségemet — édes apámat, — Te adtad az én boldogságomat — az én jó uramat — s Te neveled az én reménységemet, — szivem gyermekét. Ezt mondom én, s ezt mondja velem együtt a magyar asszonyok egész serege. E mindenkit szíve mélyéig megható jelenet zárta be a templomi ünnepséget. A zászlóavatási szertartás után a diákok apraja-nagyja a Primuszon állott fel diákos rendben az új zászló előtt tisztelgő elvonulásra. Ä zászlóanya díszes kíséretével a rendház bejárata előtt állott az újonnan felszentelt zászlóval. A zászló újszerű, standard alakja s országosan ritka művészi kidolgozása mindenki figyelmét odairányította. A kép-alakú zászló egyik oldala az ország integritásáért az Egyház, az iskola és az állam együttműködését tárja elénk, a másik a Rend dicsőséges szentjének, Szt. Bernát- nak dicsőítését. Az egyik oldalon a ciszterci Rend címere látható, amely eredeti színekben fehér francia zászlóselymen (gros grain) pontozott tűmunkával készült. Magyarország és Eger város címere díszük még itt, párját nem található technikával kidolgozva. »Szent Bernát-gimnázium, Eger« felírás fut keresztbe a remekművön. A másik oldal képein a tudomány, vallásosság, hazaszeretet és a művészet szimbólumai elevenednek meg a Patrona Hungáriáé kiemelkedő alakjával. Ezen oldal fölírása: »In omnibus glorifi- cetur Deus.« — E remekművet özv. Kráhl Józsefné úriasszony páratlan művészettel készítette s önzetlen szeretettel adományozta az intézetnek. A jótéteményt, hogy szíve gyermekét nevelte az Alma Mater, e nagy jótéteménnyel viszonozta. Már rátalált mindenki régi diáktársaira, midőn a kedves társalgást a primusz-csengő, illetőleg a fúvószenekar mélyen szívbenyuló akkordjai szakították meg. Mélázó csend borult az ezernyi diákra s könny tolult sokak szemébe az édes emlékeket ébresztő »Ballag már a vén diák...« ősi diákdallam hallatára. Majd a fúvószenekar könnyen szökellő, pattogó taktusára feszes léptekkel tisztelgett az ifjúság s hódoló menetben elvonult a zászló előtt az öregek tiszteletreméltó hosszú sora is. Intézetünk történetének egyik legmeghatóbb jelenete marad örökre ez a tisztelgő felvonulás. A feledhetetlen emlékű, megható ünnepség után bizonyos szent lelkesedés buzgalmával vonult be teljes számban az öreg diákok serege a Ciszterci Diákszövetség áíszgyűlésére.
