Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1926
5 a szózat. Werner Adolf dr. zirci apát, az intézet keggura, arangszívű atgja, öreg diákja köszöntötte az idesiető diákokat: »Kedves Diáktestvéreim! Mint a maggar ciszterci Rend apátja és a Ciszterci Diákszövetség fővédnöke szeretettel köszöntlek benneteket, akik Csonka Hazánk minden részéből, sőt megszállott területről is eljöttetek a maggar Athénba, hogg az Alma Mater zászlószentelésén résztveggetek és hitvallást tegyetek hűséges ragaszkodástokról amaz eszményekhez, amelyeket az intézet új zászlaja hirdet s amelyeknek szolgálatában áll másfél század óta a Ti nevelő intézetetek. Az Alma Mater szeretettel ölel mindnyájatokat kebelére, hiszen mint a római anyának a gyermekei, Ti vagytok az ő ékszerei, büszkesége, öröme. Az Alma Mater örül, hogy újra falai között láthat Titeket, akiket annak idején felnevelt és szabad szárnyra bocsátott. Jól esik látnia, hogg a gyermekekből, akiket a nemzet reá bízott, dérék, kiváló férfiak lettek, nehéz körülmények között, egyszerű sorsban is hívek az intézethez s az ideálokhoz, amelyeknek szeretetét lelketekbe oltotta. Öregebb diáktestvéreimet nem fogadják ugyan az ő régi professzoraik, akiknek nagy része immár pihenni tért, legyenek áldottak haló poraikban is! De itt vannak utódaik, akik az ö nyomaikban és példájuk után haladva nevelik a nemzet legdrágább kincseit: a nemzet ifjúságát. Nevelői eszményük ugyanaz, ami a régi kiváló tanároké volt: vallás, erkölcs, önfeláldozó haza- szeretet, alapos tudás, erős akarat, mert jól tudjuk, hogg mindez fenntartó ereje és fundamentuma nemzeteknek és államoknak. Ők hálával fogadják az intézet régi tanítványait, mert az ő szeretetükből és hálájukból erőt merítenek nehéz munkájukhoz. Nektek pedig, Kedves Diáktársaim, s nekem is, aki Veletek együtt az egri gimnázium szent falai között nevelkedtem, legyen ez az összejövetel vigasztalás. Az intézet ifjúságával együtt ünnepelve s őket magunk előtt látva, erősödjék meg hitünk, a jobb jövőben való reményünk és szálljon a lelkűnkbe megnyugvás, hogy eljön a magyar feltámadás. Legyetek mindnyájan üdvözölve Eger város megszentelt földjén, ahol minden a dicső múltra s az önfeláldozó hazaszeretetre emlékeztet! Legyetek üdvözölve az Alma Mater falai között! Isten hozott Benneteket!« Az ünnepség himnuszának első akkordjaként a hódoló tisztelet dallama csendült meg május 14-én este a fehérruhás fúvószenekar kürtjein a zászlóanyának, Okolicsányi Imréné úriasszonynak. Visszavonulóban a legöregebb ciszterci diák háza előtt megzendült szép lendületű induló kicsalta a legapróbb diákok közé Csekó Gábor nagyprépost, prelátus - kanonok urat, aki hálaként a kedves »Salve«-ért a legöregebb ciszterci diák hosszú életkorát kívánta számukra. Majd az Alma Mater barokkívelésű homlokzata előtt fonódtak kedves melódiákba a szerenád hangjai Rássy Paulin dirigáló vesz- szejére Werner Adolf dr. zirci apát, az intézet keggurának tiszteletére. A
