Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1926
11 tatlan harcosaiul ígérkeznek. A fiatal nemzedék támogatása tehát nemcsak a köteles szeretetből folyó kötelességünk, hanem kötelességünk a Haza, a társadalom és iskolánk érdekében s irántuk való hálából is. E kötelesség teljesítésének első eszköze a példa. Mikor a mi Diák- Szövetségünkbe léptünk, ugyanakkor arra is kötelező Ígéretet tettünk, hogy életünk minden lépésével, minden tettével folytatjuk a mi Alma Materünk nevelő munkáját künn az életben s mindenütt és mindenkor csak nemes példával járunk elől a fiatalabbaknak. Hiszen az a célunk, hogy az egri gimnáziumnak megszentelt hagyományait minél nagyobb területen terjesszük, minél több léleknek ugarát termékenyítsük meg véle s minél mélyebben ültessük a szívek talajába. Nem elég azonban, hogy ilyen eszményi eszközökkel dolgozzunk; nem elég csupán a lelkek fölvértezése ilyen eszményi fegyverzettel! Az élet küzdelmeiben gyakran más eszközök is szükségesek. Hiszen lehet a hadsereg minden katonája a legnemesebb, telve lehet a legszentebb lelkesedéssel, lehet taktikai tudása, lehet benne a legnagyobb önfeláldozás; — mindez mit- sem ér, ha nincsen fegyvere. A Ciszterci Diákszövetségnek tehát az is kötelessége, hogy annak a lelkes fiatal nemzedéknek, amelytől a küzdelem folytatását várjuk, fegyvert adjunk kezébe ... És ez a fegyver — a pénz! Alapszabályszerű kötelességünk, hogy az Alma Matertől megvált és főiskolai tanulmányait folytató fiatal diák-testvéreinket anyagiakkal támogassuk! Ez a támogatás csupán akkor ésszerű, ha érdemesekre vonatkozik. Mikor adományainkat összerakjuk, tesszük ezt avval a céllal, hogy minden fillér illetékes helyére jut, minden fillér dúsan kamatozó tőke lesz azoknak az eszméknek szolgálatában, amelyeket gyermek-korunktól mi is hirdetünk és szolgálunk. Ez az oka annak, hogy csak olyan főiskolai tanulókat segélyezünk, akik szegények, szorgalmasak, példás viselkedésnek és — mivel nem akarunk szellemi proletárokat nevelni — tehetségesek is. Ilyen szempontok irányították az Egri Osztály választmányát, amidőn az elmúlt négy esztendő alatt, — hiszen a segítő munkát csak a második évben kezdhettük meg, — a budapesti Horthy-Kollégiumban elhelyezett s kedvezményes ellátást biztosított 17-, majd 21-, 17- s a folyó évben is 17 főiskolai hallgatónknak; ezeknek úgy is segítségére sietett, hogy hozzájárult a havonkint fizetendő díjakhoz, továbbá az Adalbertinum menzáján igen olcsó és jó élelmezést biztosítóit számukra. Készpénzben kiosztottunk: 1923/24-ben 1924/25-ben 1925/26-ban 1926/27-ben 1.800.000 K-t 7.650.000 K-t 19.761.000 K-t 22.500.000 K-t Összesen 51.711.000 K-t
