Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1924
3 IV. Hdatok az intézet 1024-25. iskolaévi életéből. Értesítőnk első cikke avatott kézből a ciszterci Rend egyetemes örömét hirdeti, jelentvén és adván tudtára mindenkinek, akire csak tartozik, hogy az I. b. Békefi Rémig dr. zirczi apátúr halálával 1924. máj. 2l=én elárvult Rend MÉLT. ÉS FŐTISZT. WERNER ADOLF DR. ÚRBAN 1924. június 25-én új apátot nyert azáltal, hogy az isteni Gondviseléstől vezérelt rendi testvérek őt választották atyjokul. E helyen csak a krónikás végzi dolgát, feljegyezvén, hogy a Rend egységes és egyszínű öröme az egri Szent Bernát-gimnáziumnak külön dicsősége és természetes büszkesége is. fiz új zirczi apátúr ugyanis, miután előbb, 13 éven keresztül, a Rend bajai intézetét igazgatta, soha el nem múló emléket hagyván ott hátra, az egri Szent Bernát-gimnázium igazgatói székéből (1917—1924.) emeltetett a zirczi, pilisi, pásztói és szentgotthárdi egyesített ciszterci apátságok apáti méltóságába, fl szeretettel és lelki szelídséggel meghódított tanári testület büszke Őrömmel és bízó reménységgel; az atyai gondviselésben és folytonos jótéteményben részesült tanulóifjúság hálás szeretettel; Eger város közönsége pedig, a közügyek és társadalmi élet terén kifejtett tevékenységének viszonzásául, díszpolgárai közé iktatván, a legnagyobb polgári kitüntetéssel kisérte gimnáziumának igazgatóját az ősi zirczi monostorba. Eger város így tartotta meg magának mindenek tiszteletére érdemes nagy fiát; nekünk meg, tanárnak s tanítványnak, továbbra is változatlanul meg- maradt, mitsem veszítvén azáltal, hogy jó szíve izzó és fénylő erejének velünk együtt boldogított részesei lettek testvérintézeteink is. Épen ezért mi nem búcsúzunk tőle, csak hódolatunkat fejezzük ki neki, mint intézetünk új kegyurának. Nem is kérünk tőle semmit, mert az a szív, melyben csak szeretet van, az intézetet ezentúl is csak úgy fogja szeretni, mint eddig. S mert a ciszterci Rend apátjainak sorában ő az első, aki nagyon tartalmas tizennégyéves tanári és kétévtizedes igazgatói működés után ült a rendkormányzó apáti székbe, Rendünk minden intézete biztos abban* hogy a középiskolai oktatásügy minden igényének ismeretével mindazt meg is fogja valósítani- ami után mint tanár és igazgató a nevelés és oktatás feladatainak lehetőleg tökéletes teljesíthetése érdekében folyton vágyakozott. Ezen rend- és intézettörténeti esemény mellé jegyezzük azt az intézetünk megszokott történetének keretéből jelentőség szempontjából kimagasló másik óseményt, hogy iskolánk négy éven keresztül tankerületi főigazgatója, MÁZY ENGELBERT DR. ÚR, a Miskolc székhellyel újjáalakított kassai tankerület, illetőleg tankerületi főigazgatóság felosztása folytán 17 éven át nagy rátermettséggel, soha nem lankadó buzgósággal és munkás szeretettel ellátott középiskolai vezetői tisztét — közoktatásügyi kormányunk legteljesebb elismerésével nyugdíjaztatván — rendjében, a Szent Benedek- rendben, tanügyi főigazgatói állással cserélte fel. H tankerületi átszervezés intézetünket újra a budapestvidéki tankerületi főigazgatóság hatósági körébe vonta, s így az az öröm ért bennünket, hogy régi főigazgatónkat, GRÁL MÓZES URAT, kaptuk vissza vezérünkül. Nem mérlegelve az előkelő személyi változások jelentőségét — ez különben lehetetten is volna — mert míg Mázy Engelbert dr. főigazgató úrban elvesztettük az intézet legjobb barátját, a pedagógiai irodalom egyik legkiválóbb munkását s a kath. élet egyik vezérférfiát, addig Gaál Mózes úrban, a kiváló gyakorlati pedagógusban, a jeles ifjúsági íróban s a gyermeki lélek nagy ismerőjében visszanyerte az intézet azt a vezérét, akitől 1920. okt. 9-én tanár és tanítvány nagy megindultsággal vett búcsút: ebben az ide-odacsatolásban az a fájó, hogy ez is szomorú sorsunkat, szétdarabolt szegény hazánk szomorú sorsát juttatgatja eszünkbe.
