Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1923
6 megint Egerbe jön üdülni, erősödni. De megnyugodott Isten végzéseiben, fiz utolsó betekben sokat szenvedő testét a mennyei táplálékkal erősítgette s készítgette lelkét az égi korona viselésére. Március 26»án zárta le a halál fáradt szemét. Ezzel be is fejezhetném emlékező soraimat, mert amit ezután kell mondanom, azt úgyis tudjuk mindnyájan, akik ismertük Petényi Kandidot az egri két évtizedes munka terén. De mégis folytatom, mert mi élők, ki előbb — ki utóbb, az ő sorsára jutunk, de az ő emlékezetének nem szabad velünk együtt hant alá jutnia. fizzál kezdtem: Petényi Kandid jutalma e földön : a tanítványok szeretete, a szülők bálája, a társadalom megbecsülése. Mivel érdemelte meg mindezeket oly mértékben, mint kevesen közülünk ? fi tanítványok szeretetét az ő mélységes gyermek »szere te te ébresztette és táp- lálta. Ahelyett, bogy üres szavakkal dicsérném szívének ez érzéseit, a tetteket soro- lom elő, amelyek diák-szerető leikéből fakadtak. Hogy az egri főgimnázium folyosói telve vannak az intézet múltjának képeivel; hogy minden sarkon, minden falon apjának, sőt nagyapjának arcát látja az egri diák lemosolyogni a találkozók, kirán= dulások, versenyek, színi előadások csoportképeiről; hogy a magatervezte és saját pénzén készítette forgatható képgyűjtemény oldalairól leolvasható intézetünk utóbbi félszázad éve: Kandidunk érdeme. Aprólékos gonddal gyűjtögetett és értékesített mindent, ami az ifjúságra vonatkozik. Mindig élén állott minden oty tervnek, amely a diákság anyagi segélyezését célozta. A rajzteremben pedáns rendet teremtett, a rajzeszközökből boltot nyitott, honnan a beíráskor lefizetett csekély összegből egész éven át ellátta tanítványait. Az ő gondja volt a deákpénztár kezelése, a jutalom és ösztöndíj-alapítványok pontos számontartása. Mindjárt a nagybáború elején gyűjtögetni kezdte hadba vonult és hősi balált balt tanítványaink névsorát s az ő érdeme emléktáblánk szinte kimerítő pontossága. Mikor a megszállás idején bétről-bétre érkeztek a kiüldözött magyar diákok, atyai gondjaiba vette őket, gyüjtött-kilincsett, hogy a számkivetés könnyeit letörölhesse arcukról. A Ciszterci Diákszövetség gondolatát a legnagyobb buzgósággal karolta fel s a már széleskörű egri szervezetnek alapjait ő vetette meg. A könnyek, amelyeket a szomorú diákszemekből letörölt, lemossák az ő arcáról a hálátlan feledés homályát. Öreg diákjaink soha nem feledhetik el a tanulmányi kirándulások atyamesterét. A kirándulások anyagi ügyeinek ő volt a főintézője. És mindig úgy intézte, hogy soha senki rá nem fizetett, sőt rendesen visszakapott filléreiből. Micsoda lelkiismeretes gonddal, aprólékos figyelemmel szerzett meg minden kényelmet kicsinynek- nagynak egyaránt! Csak egy jellemző példát: akárbová ért a társaság, az első ebédnél már ott volt kinek-kinek tányérja mellett még a megfelelő számú felbélyegzett képeslap is! Ép e kirándulások teremtették meg jórészben azt a meleg és szoros kapcsolatot, amelyben ma az egri főgimnázium a szülőközönséggel áll, mert mind többen és többen vettek benne részt gyermekeikkel az édesapák s e kirándulások szinte szerves kiegészítőivé lettek a tanulmányi évnek. Megnyerte Kandidunk a sziilőközönség hajlandóságát és becsülését mint az ünnepélyek, liceális előadások előkészítője, szervezője, főkép mint a színdarabok rendezője is. A legnagyobb lelkesedéssel dolgozott azon, hogy minden előadásunk, kedves gyermekeinek minden föllépése méltó legyen az intézethez, növelje és öregbítse annak jó hírnevét. Festett, fúrt faragott, szögezett és közben sohasem haragudott, mindig mosolygott. Hiába készítettek volna remek ifjúsági színjátékokat a tollforgató kollégák, ba az ő munkás keze nem építi, nem díszíti a formát, a keretet. A dicsőséget mindig átengedte másnak, szerényen meghúzódott a háttérben: nel<i elég köszönet és bála volt, ba diákjainak mosolygó szeme arcára csillant. Amig el nem törik színi szertárunkban az utolsó fakard, el nem bálványul az utolsó díszlet is: addig Perényi munkás lelkének emléke sem balaványodik el. De nemcsak a diáksággal és a szülőközönséggel, az egri társadalommal is egybeforrott Perényi Kandid szíve. Amilyen szeretetreméltó, finom lelkű volt itthon társaival szemben, olyan volt a rendbázon kivül mindenki iránt is. Itthon egyszerűen «kedves»--nek hívtuk, odakünn jóbarátjainak «sógor»=a volt. Jász származásának ellenére is egrinek tartotta magát ízig-vérig. Talán csak a patriotizmus kérdésében volt lelke könnyen sebezhető. Mert amit lokális sovinizmusnak mondhatnánk, azzal az ő lelke csordultig tele volt. Még halálos ágyán is e kérdésen évődött a zitezi testvérekkel. Nem is volt egri tanárságának huszonegy éve alatt e városban olyan társadalmi, művelődési, művészeti vagy altruisztikus mozgalom, amelyből ő hiányzott volna. Élére nem szeretett tolakodni semmi megmozdulásnak, de a dolgozóknak első sorában állt. Munkás energiája, számító Ítélete, lelkes munkakedve mindig rendelkezésére állott azoknak, akik e kissé konzervatív városban új utakat törtek, sokunk boldogulását célzó intézményeket létesítettek. De becsülte és tisztelte is mindenki, és sok könny lopózott a szemekbe, sok baráti kéz megreszketett, mikor négy évvel ezelőtt új fészket keresni más vidékre ment. A fészket megtalálta, puhának is érezte, mégis hamar kiröpült belőle a Magasságbeli elé. ..
