Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1923
PERÉNUI KANDID. Született 1873 május 21-én, meghalt 1924 március 26-án. A szerzetes-tanár legszebb jutalma és legdúsabb fizetése: a tanítványok szeretete, a szülők bálája, a társadalom megbecsülése. Világi javakban és anyagi előnyökben sóba, kitüntetésekben és előléptetésekben csak igen ritkán lebet része. De aki a jutalom és fizetés ama szentháromságát elérte, az megszerezte mindazt, amit szerzetestanár a lelkiismeret békéjén fölül e földön legdrágább kincsének vallbat. fiz nem cseréli el alázatos köntösét királyi bíborrubával sem, az szegényül is a legértékesebb vagyont gyűjtötte, az egyszerű nevével sem bal meg egészen, mert maga emelt sírjára sóba le nem omló emléket. Ezek az igazságok rajzanak lelkemben, mikor e sorokban Petényi Kandidról, intézetünk kedves emlékű tanáráról szándékozom megemlékezni. Mert ez igazságokat az én szerény toliammal nem a testvéri és baráti szív alkalmazza csupán a megboldogultra ; tudom és vallom: tanítványainak, tisztelőinek, e városnak és vármegyének ezrei bálás emlékezettel éreznek, hisznek és mondanak velem egyet. fi jászapáti kántor Dezső fiát 1884-ben íratta be az egri gimnázium első osztályába. A hetedik osztály elvégzése után 1891-ben fölvette az ifjú a ciszterci Rend fehér novíciusrubáját s a Dezső név Kandiddá fényesedett. fi novíciusév eltelte után megint visszajön Egerbe a nyolcadik osztályt elvégezni. Kiváló érzéke volt az exakt tudományok iránt és szaktárgyakul a budapesti egyetemen a mennyiségtant s az ábrázoló mértant választotta. Mint műegyetemi hallgató egyik legkedvesebb tanítványa volt a jeles tudósnak, Töttössy Bélának, aki szívesen marasztotta volna maga mellett tanársegédnek, azonban a Rendnek rajztanárra volt szüksége s minthogy épen akkoc vonult nyugalomba az egri főgimnázium kedves emlékű «kis öreg»=je: Sajósy Alajos, tanulmányainak befejezése után 1899-ben Egerbe küldi a Rend kegyura az elárvult katedra ellátá.-ára. Ekkor kezdődik életének csöndes és titkos tragédiája : mert nem készült erre a pályára, mindössze néhány hetes nagyszüneti kurzust végzett el. Rajztanárkodásának azonban mégis volt némi alapja: határozott érzéke volt a színek és vonalak birodalma iránt, más irányú tanulmányai közben is sokszor megfordult rokonának, a jeles művésznek ; Dudits Andornak műtermében s maga is próbálkozott az ecsetkezeléssel. Mindazáltal a rajztanári katedrán kezdettől fogva csak vendégnek, műkedvelőnek érezte és tudta magát. Ez a tudat az évek teltével sem múlt el, ez érzése folyton eró'sbödött s mind nagyobb és nagyobb teherrel súlyosodott lelkére. De minden önző érdeknél szentebb volt előtte a kötelesség és Rendjének érdeke s eltitkolva, elnyomva lázadozó érzéseit megelégedett azzal, ha C9y=e9y osztályban kedves tárgyát, a mennyiségtant is taníthatta. Emellett azonban meg tudta tartani, sőt fel tudta emelni a rajztanítás nívóját is. Lelket és kedvet tudott önteni tanítványaiba, mert önműveléssel pótolta hiányzó tanulmányait, pallérozta vele született jóérzékét. Büszke lehet az a rajztanár, akinek iskolája oly jeles művészlelkeket ébresztett tudatos munkára, mint Egernek immár oszágszerte híres festőművész fiai: Kövér Gyula és Meilinger Dezső. fl soha meg nem szokott munkakörben két évtized múlt el. Kandidunk szervezetét virágzó férfikorában kikezdte a kór. Vesebaja sokszor betekig ágyhoz kötötte, pedig úgy tudott tűrni, úgy tudta titkolni baját. 1920-ban Békefl Rémig, boldogult flpáturunk, azt az ajánlatot tette neki, menjen Zirczre, vállalja a rendi számvevői hivatalt: ez a munkakör jobban megfelel hajlandóságainak s a zirczi levegő és életmód egészségére is üdvös hatással lesz. Örömmel fogadta az atyai ajánlatot. Fájt, igen fájt itt hagynia huszonegy év után Egert, az egri diákokat, az egri társadalmat, de a kedvére való munkakör, megrokkant egészsége visszaszerzésének vágya legyőzte érzéseit. Elment. De hajh, «bosszú hervadás emészti azt a fát, melyet nagy korában tesznek más földbe át...» Munkakedve Zirczen felújult ugyan, nagy lendülettel új módszert vezet be hivatalába, a kór azonban nem búcsúzik tőle. Pihenni, üdülni, erősödni pár hétre csak vissza-visszatér évente Egerbe, az elhagyott fészekbe. Utoljára a múlt év karácsonyát töltötte körünkben. Azóta tudjuk, érezte: búcsúzni jött. Mikor haza ment, újra ágyba esett. Annyi ereje volt még, hogy ismét fölment Budapestre orvosától a végső bizonyságot megszerezni. Megkapta s magával vitte halálos Ítéletét: anemia, fehérvérűség. Menthetetlen. Attól fogva napról-napra a halálra készült. Ha mégis megcsillant lelkében a reménysugár, azon ábrándozott, bogy
