Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1923

1911 szeptember 19«ike volt.

fi zirczi monostor káptalantermének gazdag barokk~-pompájárt halk, meleg aranyával omlott-ragyogott az őszi napfény, fi hatalmas angolkertből, melyre kápráztató színcsipkéket vert az ősz láthatatlan, avar-keze, színek bíborába kigyullva száll fel a fák csendje és dús, csillámló, párázatként ereszkedik rá a káptalanterem ünnepi, nagy pillanataira. Mert itt is csend van. Százhúsz fehér=feketerubás szer» zetesnek a lelke egyetlen és minden üzenetét kimondott ajka hallgat benne és százhúsz nehéz, fojtott szívverés izgalma reszketően dob* ban rá a rajta keresztülfolyó percek lassú-áramára. Mindenki érzi, hogy egy új történelem közeledik feléje s önkéntelenül is mindenki» ben az idő útjának az örökkévalóság felé tekintő párkányára sodró« dik ki a lélek.

fi pápa követe, Veszprém bíboros püspöke pedig feláll. Skarlát* szegélyű ruháján gazdagon, büszkén lobban fel a dísz, mikor meg* áll az igénytelen kettős szín egy sápadt, remegő hordozója előtt és felteszi a kérdést félően és féltőén, mint aki érezteti, hogy a válasz* ban már egy darab jövő, a kiigazított élet küldi új hullámait vissza:

Békefi Rémig! Elfogadod az apáti méltóságot?

S a szavak útjukra indulnak. . . fiki felé tartanak, magas, szikár, aszketikus erejű alak. Csupa rend, fegyelem és energia. Szelíd, sze* rény homloka hajfürtjei hófehér árnyékában, gondolatai békéjében pihen. Szemeiben merengő gyengédség kékje s az éles pillantás hideg biztonsága küzködnek. Magatartásában uralkodik az egyenes vonal, amely nem ütközik ki rajta kíméletlen élességben, de őt rendületlenül egy irányban mutatja. Minden azt sugározza belőle, hogy benne minden kész és egész: az akarat, a tudás, az erő, az élet. Egy félig avagy rosszul elkészült vonás sincs rajta.. . fi bíboros* püspök szavai pedig a leikéhez értek és választ várnak. Békefi Rémig homloka ráhajlik a kérdésre, tekintete visszarebben leélt éveire és a lelkiismerete megkérdezi a múltját.

... És újra látja azt a kis, szegénysorsú molnár fiát, aki Haj* máskérről, anyja és atyja könnyes karjaiból elindul a veszprémi piaristák gimnáziuma, az ő első életkapuja felé ... és újra hallja első dicsősége felviharzó örömét. Majd ismét szemei előtt áll a fehérruhás Rémig novicius, amint a templom öreg homályában régi igéket olvas és álmodozva hallgatja az ősi fáknak halkan alápergő lomb*szavát. És megint találkozik a fiatal tanárjelölttel, akit először szédít végig a tudomány féktelen mámora, akiben először ébred fel a jövendő nagy emberének sejtelem* és vágyalakja.. . S látja magát a Mecsek antik városában: Pécsett, az ő egyetlen búzaföldjén: a