Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1918
Tartalomjegyzék
9 mindnyájan együtt voltunk, megőrizve azokat az anyagi és erkölcsi értékeket, amelyek ránk voltak bízva. A tanári kar, amely e nehéz időkben fölemelő példáját adta a kitartásnak, az egyetértésnek és a társi szeretetnek, majdnem ugyanazon tagokból állott, mint az előbbi évben. Az 1918—19. iskolai év elején Katona Beruardin távozott kövünkből Pécsre és Koronczy Teofil a budapesti Szent Imre-gimnáziumhoz. Helyökre az intézet kegyura, a zirczi apátúr, Bárdos Józs f dr. tanárt küldte a bajai főgimnáziumból s Tóth Ágostont, aki itt kezdte meg tanári pályáját. Nagy segítségünkre szolgált, hogy Rédei Gerő tanár, katona-lelkész, aki 4 évet töltött mint katona-lelkész a harctéren, Zirczről, ahol leszerelése után mint a növendékek tanára működött, április elején szabadságra jött Egerbe, s minthogy nem tudott Zirczre visszamenni, itt maradt. 0 is beállt közénk a munkasorba, s osztozott küzdelmes sorsunkban. Fájó érzéssel emlitem meg, hogy Katona Bernardin, aki intézetünkben három évig működött, áthelyezése után Pécsett, október hó végén, a spanyol-náthából származó tüdőgyulladásban elhunyt. Csak három évet töltött az egri főgimnáziumban, de e három év alatt is nagyértékü munkát végzett. Az iskola volt mindene, egész leikével tanítványainak élt. Halála súlyos veszteség a rendre. Sírba vitte szép reményeinket, amelyeket fejlődéséhez fűztünk. A kiváló szerzetes- tanáron kívül a szerető társat is siratjuk benne, akinek emlékét kegyelettel őrizzük. Nyugodjék békében! Az ö. v. f. n.! Az iskolai év végén 458 nyilvános tanulónk kapott bizonyítványt; közülök csak 5 volt, aki nem felelt meg. b) Adatok az intézet 1919—20. iskolaévi életéből. Mielőtt az 1919—20. iskolai év munkájának megrajzolásához fognék, itt a fejezet élén olyan eseményről kell megemlékeznem, mely jelentőség szempontjából messze kimagaslik intézetünk történetének keretéből. Badics Ferenc dr., a Budapest-vidéki tankerület kir. főigazgatója, miniszteri tanácsos, a M. Tud. Akadémia rendes tagja, 38 és félévi közszolgálat után, melyből 25 év igazgatói és főigazgatói működésre esik, 1919. január havában nyugalomba vonult. Mikor 1919. dec. 16.-án a tankerület élére került, nemcsak köteles tisztelettel és őszinte bizalommal fogadtuk őt, mint tapasztalt, kiváló tanféríiűt és a nemzeti irodalomtörténet elsőrangú munkását, hanem ragaszkodó szeretettel is, mint intézetünknek egykori legelső tanítványát. Reményeink, melyeket az ő főigazgatói működéséhez fűztünk, valóra váltak s az a négy év, melyben őt vezérünkül tisztelhettük, bár munkánkat lépten-nyomon megzavarták és gátolták a a
