Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1918
Tartalomjegyzék
4 Nov. 13.-án végre sikerült ifjaintat a polgárőrségtől, ahonnan a vezetők nem akarták őket elbocsátani, az iskolába visszahozni. A komoly és eredményes munkához azonban sem a tanárok, sem az ifjak lelkében nem volt meg a szükséges nyugalom. A zavargásokat úgy ahogy elfojtották ugyan, de egyre erősebben folyt az izgatás az országokat és társadalmakat fenntartó két legfőbb eszme: a vallás és a haza ellen. A színpadon még a polgári minisztérium szerepelt, de a színfalak mögött már a hazátlan, nemzetközi szociáldemokrácia dolgozott. A hatalom tulajdonképen már az ő kezűkben volt s megkezdték a proletárdiktatúra előkészítésének munkáját. Mint szerzetes-tanárok erősen ki voltunk téve a gúnynak és gyűlöletnek; zaklattak bennünket, amikor csak tudtak; ellenforradal- misággal vádolva bennünket, házkutatást tartottak a rendházban dec. 19-én s fegyvereket kerestek, de mi a magunk bajairól megfeledkezve teljes lelkünket belevittük munkánkba, hogy a gondjainkra bizott ifjúságot megmentsük s az iskola leromlását megakadályozzuk. Ereztük, hogy iskolánk belső világának kiépítésénél nincs fontosabb feladatunk, mert ezer sebből vérző hazánk jövőjének munkásai ugyanazok az ifjak lesznek, akiket most az iskolában nevelünk. Az első félévet december 20.-án zártuk le, s minthogy nem volt elegendő fűtőanyagunk, azzal bocsátottuk szét növendékeinket, hogy február 2-áig szüneteltetnünk kell előadásainkat. Azok, akiknek érdekében állott, hogy minden rend fölforduljon, mert igy könnyebben kezükbe keríthették a hatalmat s akiknek az ifjak lelkének „forradalmosítása“ volt céljuk s dacos, a tekintéllyel szembeszálló, mindennel elégedetlen ifjakat akartak nevelni, megkezdték az aknamunkát: a lélekrontást. Az ifjak között az izgatás már 1918. december havában megkezdődött, de nagyobb erővel akkor indult meg, amikor ifjaink a hosszú szünet után február 3.-án visszajöttek az iskolába. Az intézeten kivűl álló emberek nehány megtévesztett felsőbb osztályi tanulónk által törekedtek az ifjúságot a nemzetközi szociáldemokrata párt eszméinek megnyerni s rávenni őket, hogy megalakítsák a szakszervezetet. Diákjaink ellenállottak. Sokkal mélyebben gyökerezett leikökben a vallásosság és a hazaszeretet érzése, hogysem egyszerre át lehetett volna őket nemzetköziekké és hitetlenekké alakítani. Csak egy elenyésző töredék húzott a szociáldemokrata párthoz, míg a nagy többség az ifjak nemzeti szövetségéhez akart csatlakozni. A tanári kar aggodalommal látta az ifjúságnak a politikai mozgalmakba való belevouását, s épen ezért március 6-áu tartott gyűlésén úgy határozott, hogy az ifjúságot mindennemű politikai mozgalomtól eltiltja. Az igazgató körlevélben hozta a tanári kar határozatát az ifjúság tudomására.
