Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1917
Tartalomjegyzék
5 tünkhöz, az egri főgimnázium igazgatójává pedig Werner Adolf dr. bnjai főgimnáziumi igazgatót nevezte ki. A tanári testület aug. 30-án tartotta alakuló gyűlését, amelyen a távozó igazgatónak és tanároknak érdemeit méltatta, jegyzőkönyvében megörökitette és irántuk érzett nagyrabecsülésének és szereteté- nek kifejezést adva búcsút vett tőlük. Hálás szívvel gondolt vissza a tanári testület a 18 évi tanárság után a bajai főgimnázium élére emelt Kürti Menyhért dr. fáradhatatlan munkásságára, mellyel szívéhez nőtt tanítványait oktatta és nevelte, s nemes példájára, amellyel minden szép és nemes iránt fogékony lelke a tanári testület előtt világított. Működése mély nyomokat hagyott az iskola és a társadalom életében egyaránt. 15 éven át töltötte be az igazgató és a tanári testület osztatlan bizalmából a tanárszéki jegyző tisztét, évek hosszú során át irányította a Vitkovics-önképzőkör működését. Ünnepélyeink, szinielő- adásaink rendezése az ő vállain nyugodott s enemű munkásságának valóban koronája ismeretterjesztő előadásaink állandó sikere és közkedveltsége, mert e sikerek nagy része, részint mint előadónak, részint mint szervezőnek, az ő nevéhez fűződik. Hálás kegyelettel emlékezett meg a tanári testület a Bajára helyezett Kovács Pius dr. sokoldalú és minden téren eredményes működéséről is. Kovács Pius 12 éven át volt intézetünkben az ifjúság lelki vezetője. Szorosan vett hivatali ténykedésén kiviil nem volt e 12 év alatt az ifjúság életében olyan jelenség, melynek vezetésében, irányításában neki legfőbb szerepe ne lett volna. Az intézetünkben újra éledt színi előadásoknak leglelkesebb híve volt; ő honosította meg az ifjúsági mozi-előadásokat; agilis és mindig kész tagja volt annak a gárdának, mely az ismeretterjesztő előadások révén is becsületet szerzett intézetünknek. De talán legnagyobb kedvvel és legszeretőbb gonddal rendezte és vezette az ifjúsági kirándulásokat, melyeknek előkészítése és lefolyása mindig kivívták a felsőbb hatóságok és a szülők legnagyobb dícséretét és háláját. Sajnálattal vette tudomásul a tanári testület Grész Leó h. tanártársának távozását is, ki, most immár másodízben, négy évig volt a testület tagja. A tanári testület benne munkás, csupán az iskolának és tanulmányainak élő kollegát és szerető társat vesztett, aki egyrészt közvetlen, világos módszerével elvont szaktárgyait kedvessé tudta tenni az ifjúságnak, másrészt előzékeny modorával a legnagyobb mértékben rászolgált társai szeretetére. Nagy munkája mellett is tudott időt szakítani arra, hogy intézetünk kórházában a legnagyobb szeretettel és gondossággal ápolja a sebesülteket és lelki vigasztalással lássa el a betegeket. A tagjaiban ennyire megváltozott tanári kar a régiek nyomdokaiban járva kötelességtudással és odaadó buzgósággal törekedett fontos feladatának megfelelni.
