Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1917
Tartalomjegyzék
16 Újabban bevonult tanítványainkat, akik belekerültek a rettenetes világháború forgatagába, ép oly aggódó szeretettel bocsátottuk el, mint a régieket, imádságunk kíséri őket veszélyes útjaikon s várjuk őket vissza, mint a háború után meginduló építő és alkotó munka bajnokait. Addig is, meg vagyunk győződve róla, ép oly híven fogják teljesíteni kötelességeiket, mint régebben bevonult növendékeink, akikhez minden tekintetben méltók lesznek. Ifjaink az idén is támogattak minden mozgalmat, mely a hadi jótékonyság szolgálatában állott. A 60-ik cs. és kir. gyalogezred hadiárva- és rokkant alapja javára 60 K-t adtak, a hadisirok gondozására 127 K 30 filléit gyűjtöttek, Erzsébet napján a háborúban megvakult katonák számára 70 K gyűlt össze. A katonák karácsonyára befolyt 266 K 97 fillér, a Zita-otthon javára 172 K 66 fillér, a hazatérő hadifoglyok gyámolitására 131 K 27 fillér. „A király esküje“ c. kép eladásából a hadisegélyzö hivatal céljaira 10 K, az Országos Gyermekszanatorium Egyesület javára 80 K 28 fillér. Az Anya■ és Csecsemövédö Egyesület javára képeslevelezőlapok eladásából befolyt 288 K 72 fill. Ezenkívül Az egri siketnémaintézet javára a Vili. osztály 60 K.-át, a Kassuba-alapítványra pedig a II—VIII. osztály 325 K-át gyűjtött. Mindez együttvéve 1592 K 14 fillér. Nehány tanulónk 5 kgr. (száraz állapotban) málna- és szedercserje-levelet gyűjtött tliea- pótlónak a katonák számára. Hadikölcsönképen a tanulók, külön vagy társaságba állva, Perényi Kandid utján, 2850 K-át jegyeztek. A tanárok hadikölcsönjegyzésének összege 1500 K. A háborúnak a tanulók lelkületében megnyilvánuló hatásáról egy-két szót szólva, általában meg lehet állapítani, hogy tanítványaink legnagyobb részben úgy dolgoztak, mintha az ország határain túl már nem is folynának a rettenetes élet-halálharcok. Komoly munkát végeztek, egyet-kettőt kivéve, katonatanulóink is, azok is, akik katonai szolgálatból tértek vissza a tanfolyamokra. Különösen jól esett ez utóbbiaknál — azoknál is, akik a harctérről jöttek haza, — látnunk, hogy a harcok borzalmai közepette is megőrizték ifjú lelkűk épségét és harmóniáját. Az intézet rendjébe, mintha nem is távoztak volna el, hamarosan beleilleszkedtek és kifogástalanúl viselkedtek. Az iskolai év munkájának eredménye, bár a hosszú téli szüuet meg az előkészítő tanfolyamok zavarólag hatottak a tanítás menetére, kielégítőnek mondható. Emellett azonban egyes esetekben észrevettük a háború káros hatását si; különösen a családi tűzhelytől távollevő apa hiánya látszott meg egyik-másik tanulónknál. Erkölcsi szempontból veszedelmes tünetek, hál Istennek, nem mutatkoztak, de azért érezzük, hogy résen kell lennünk, ha a gondjainkra bízott ifjúság lelkét, a nemzet jövője érdekében, meg akarjuk őrizni a háború káros hatásaitól. .
