Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1915

Tartalomjegyzék

82 Hz intézet ré­gebbi tanulóira vonatkozó ada­tok. Ä tanulók ado­mányai. viszik fiatal szivök egész lelkesedését a . haza fegyverrel szolgálatába. A hadbavonúlt tanulók száma 50. Hisszük és reméljük, hogy azon fenséges eszmék és nemes érzé­sek magvai, melyeket alma materük a dicső mült ragyogó példáinak bemutatásával, a jelen élet-halálküzdelmének megismertetésével s a boldogabb jövő óhajtott reményeinek elővarázslásával szóban tettben elhintett fogékony gyermeki szivökbe, a magyar lélek legszebb gyü­mölcseit: lélekben a veszélyeztetett fajnak önfeláldozó szeretetét, kebelben a rettenthetetlen bátorságot s karban az acélos férfiúi erőt meg fogják teremni. Addig is, míg újra keblünkre szoríthatjuk őket, aggódó szeretetünk s buzgó imádságunk kiséri hős seregünk legifjabb harcosait a dicsőség veszélyekkel teljes útjára. Hősi erényei­ket, az életben maradottakét épúgy, mint a martirmezőkön elvérzet­tekét — ha a sors így akarn^— dicsőségünk érzetében büszke öröm­mel vagy büszke fájdalommal fogják a szeretve elhagyott intézet évkönyvének lapjai majdan megörökíteni. E lapok részére már is sűrű sorok várnak Intézetünk volt tanít­ványai közűi ugyanis számosán vesznek részt a világot megrendítő háborúban ; közűlök soknak mellét ékesíti immár a vitézségnek ragyogó érme, de sokan, fájdalom, nagyon sokan vannak olyanok is, kik vérök hullájával s életük feláldozásával tettek tanúságot a magyar vitéz­ségről, a magyar katona hazáért, királyért halálmegvető elszántsá­gáról. Közülök nagyon sokan hálásak maradtak nevelő intézetök iránt; ragaszkodásuk és hűségök hadbavouultukban vagy a csatatér halálos küzdelmei között is megkapóan meg-megnyilatkozik intézetökre és volt tanáraikra való szeretettel teljes, hálás visszagondolásuk és meleg­hangú üdvözletök útján. Az intézet, az aggódó s az eddig is sok könnyet ejtett alma mater, valamennyi fia iránt hálás akar lenni. Ha a jó Isten kegyessége véget vet ez Ítéletidőnek, mert csak akkor jön el ennek az ideje, mindazon növendékének nevét, kik ebben a rette­netes háborúban résztvettek, történetében meg akarja örökíteni, oda­jegyezve tetteiket, esetleges kitüntetéseiket stb. De még többet is szeretne tenni. Azoknak arcképeit, akik életök feláldozásával tettek tanúságot hazájok iránt való szeretetökről s nemzetük jövőjébe vetett hitükről, csoportba gyűjtve az új nemzedék szeme elé szeretné állítani buzdító s lelkesítő például, nevüket pedig, minden időkre láthatóan, márványtáblára aranyvesszövel szeretné feljegyezni. — Hisszük és reméljük, bogy e nemes, hálás és kegyeletes szándék megvalósításában az intézetnek segítségére sietnek a volt nö­vendékek, a szülök, rokonok, jóbarátok és ismerősök, egyszóval mind­azok, kik, szép eszméért lelkesedve, segíteni tudnak. E szavak legye­nek az első, támogatást kérő szavak. Itthon maradt tanítványaink többször szép bizonyságát nyúj­tották, hogy őket is áthatotta a nagy idők szel'eme, hogy tiszta látás-

Next

/
Oldalképek
Tartalom