Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1915
Tartalomjegyzék
4 hogy nemcsak a haza szent ügye szólít ki közülünk társakat, hanem meg kell fizetnünk a halál adóját is. Az iskolai év első hónapjaiban már gyakran betegeskedett, de tartotta magát. Erőtlenebb hanggal, olykor lázas arccal, de csak beszélt lelkesen a katedrán, tréfálkozva meghitt baráti körökben. Március 22-én, az intézet Háborús délutánján, adta elő hattyúdalát, a diadalról s a háboiu köz 1 végéről jósló Prológusát, uem tud a még akkor, hogy aznap esett el a nagy vár, Przemysl, nem sejtve még, hogy neki már nem adatik meg a diadalmas véget megérnie. A husvétot rokonai körében töltötte s a vakáció napjaiban újra átfázott. Mikor visszajött, azonnal ágyba dőlt. Régi betegsége ujult-e ki, vagy akkor hütötte agyon magát, ma már egyre megy. Betegségénél is jobban fájt neki az, hogy eltiltották a katedrától. Itthon helyettesei betöltöttük helyét, ő pedig Pesten járta az orvosokat. Nyáron Gmundenban keresett gyógyulást. Hiába kereste. Mikor szeptember elején haza jött közénk, lelke jókedvére ráismertünk ugyan, de teste csak árnyéka volt a réginek. A jókedv még áradt volna ajkán, de a hang már alig bírta. Pedig úgy tudott bízni! Orvosai és elöljárói alig tudták rávenni, hogy legalább egyelőre váljék meg az iskolától s pihenjen. Végre ráállott, de csak fél búcsút mondott nekünk abban a reményben, hogy néhány hónap, legfölebb egy év múlva újra elfoglalja helyét. Szegény, hiába remélt. Nem használt, Zircz tiszta levegője, a monostor nyugalmas csöndje sem. November 4-én kaptuk a hírt Zirczről: Flóris ma éjjel erős vérömlés után meghalt. Ks el se búcsúzhattunk tőle, pedig a fészek is árva marad, ha kiröpűl belőle a vándormadár. Azóta már több mint félesztendő múlt el Sírjáu kinyílt már az első tavasz virága. De ne zavarja síri álmát e szerény baráti és testvéri megemlékezés, midőn még egyszer emlékébe idézzük benne a barátot a jóbarátnak, a tanárt a tanítványnak, az írót a magyar irodalom munkásainak. Mosolygó arcán átszűrődő lelki derűjére, melyből oly dúsan áradott a komoly érzés, meg a csillogó jókedv, sokáig vissza fognak emlékezni azok, akik barátaik közé számították. Alapjában vidám lélek, gondtalan kedély, sőt az élet terheit könnyen vevő természet volt. Bizalmas baráti körben kifogyhatatlan folytak ajkáról az adomák, a mókák, melyek nemcsak rengeteg olvasottságról, a társadalom különféle köreiben való forgolódásról, hanem bámulatra méltó emlékező tehetségről is tanúskodtak. Ahol megjelent, a társaságnak azonnal középpontja, lelke lett. De legtöbbször magja is volt efajta tréfálkozásainak. Mert nem akadt a tudományos és művészi világnak oly kérdése, akár személyi, anyagi vagy szellemi, melyben tájékozott ne lett volna: e tréfák jó része a szellem felvillanásai mellett tudásának is bizonyítékai voltak. Lelke harmóniáját nem tudták megzavarni az élet
